Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában IV.

7 Szabó J. Gy., MNMA. II-8/1977. Publikálatlan. 8 Bálint Cs., MFMÉ 1969, 111-112. 9 Dolgozatom e fejezetének a lezárása után jelent meg Dienes István opponensi véleménye Bálint Csanád kandidátusi disszertációjához. Dienes a jelképes lovastemetkezés kérdésében nemcsak velünk azonos véleményt nyilvánít, hanem kitűnő néprajzi párhuzamokkal, részletesen fejtette ki az érveit. (Dienes I., Arch. Ért. 105/1978, 110- 111.) 10 Érdekes, hogy a régészetben járatos olyan kiváló történész, mint Györffy György e kérdésről így fejti ki a véleményét : „A harcos jobbágyok mint a köznéptől idegen elnyomók nem temetkezhettek a helyi közösség pogány rítusokat őrző temetőjébe. Mint a keresztény rend bevezetésének »rendőrei' igen korán keresztény módon kellett temetkezniük. Valószínűleg velük indult a templom melletti, ló nélküli temetkezés" (Györffy Gy., István király és műve. (Bp. 1977), 105— 106.) 11 Szabó J. Gy. MNMA XV. 299/1968. Publikálatlan. 12 Jellemző, átmeneti fokozatnak tarthatjuk, amikor bronz öntvényt, lemezt ezüsttel futtatnak be. Élt tehát még az élők emlékezetében az ezüstben pompázó viselet, csak éppen nem telt rá. Jó példa erre Dormánd— Hanyipuszta 1. sírban talált bronz korongpár is, amelyet ezüsttel futtattak be. Hasonló jelenségnek tartjuk azt, amikor bronz és ezüst rozettákat vegyesen varrtak fel a kaftán szegélyére. 13 László Gy., A „kettős honfoglalás". Gyorsuló idő. Bp. 1978, 195- 196. 14 Lényegében két álláspont formálódott ki. Az egyik nézet szerint a IX. század második felében a Nagyalföld, s különösen a Duna-Tisza köze amolyan senki földje, széles gyepű a bolgár és frank birodalmak között, kis elszigetelten vegetáló késő-avar és beszivárgott szláv népességgel. Az alföldi avarság rég elvesztette már a Savaria-Carnuntum közé letelepített dunántúli rokonaival kapcsolatait; bronzművessége a gazdasági és politikai hatalom megszűnésével a minimumra csökkent. Fényes, gazdag övgarnitúrák sem készültek tehát. E népesség hagyatékának időrendi meghatározásához a bajor vagy a nagymorva állam kereskedelmi cikkei vagy bolgár és bizánci áru adhatna támpontot. Ilyen leletek azonban egyelőre váratnak magukra. — A kutatók másik tábora a IX. században virágzó avar (előmagyar) társadalom képét rajzolja fel. A késői avarkori ötvösművészet a virágkorát éppen a IX. sz. második felében ill. a X. sz. elején élte volna! S anélkü[, hogy például a IX. század második feléből ismert morvaországi ékszerformák vagy a bajor, bolgár stb. leletek (a virágzó társadalom virágzó cserekereskedelme révén) a késő-avarkori leletegyüttesekben előkerülnének. — Látható, hogy van még itt kutatni való. 15 Szőke, Rég. Tan. I. 93. 16 Szőke i. m. 87. 17 Bepödört végű pl. Kiszombor B. temető 375. sír példánya, Szegedi. Múz. Itsz. 53.5.791. Közöletlen. Kralovánszky, Rég. Tan. II. 48. 18 Nagytőke—Jámborhalom 11. sír nyakperecének egyik vége S-alakú. Szentesi Múz. Itsz. 57.33. 18. Kralovánszky, 57. 19 Szőke, Rég. Tan. I. 93. — Szőke megállapítását annyiban finomíthatjuk, hogy a sima, egyetlen huzalból való nyakperecek készítése a XI. sz. elején megszűnhetett; a s/ranyagban a XI. sz. közepén túl nem mutatható ki, s ekkor már nagyon ritka előfordulású. Legkésőbbi példánynak tarthatjuk a várfalvi (Moldovenesti) temető 18. gyermeksírjában feltárt nyakperecet. A 132 cm hosszú, serdülő gyermek szájában Aba Sámuel érem volt, (Roska M., KDolg. 5/1914, 121 skk.) 20 Az irodalmi utalásokat lásd: Szőke, Rég. Tan I. 115. 156 j. 21 Szőke i. m. 93. — A szlovéniai X. századi publikált anyag láttán azt mondhatjuk, hogy ez a terület — mint nyakpereceink szempontjából előzmény — nem jöhet számításba. Ptuj és Bled egy-egy temetője jól feldolgozott. A bledi magaslaton 137 sírt tártak fel, de nyakperec nem fordult elő. A. Valic nem ok nélkül hangsúlyozta, hogy az egész emlékanyag jellegében a köttlachi kultúra bélyegét viseli. Ptuj 377 sírós temetőjének viszont az ékszeranyaga alapvetően a „Bjelo Brdo kultúrába" tartozik, bár a köttlachi kultúra formái is előfordulnak. S Ptujban 12 sírban tártak fel nyakperecet, bár az előbb említett bledi temetővel azonos korú: a X. sz. második fele és a XI. sz. első évtizedei adják meg azokat az időkereteket, amelyekben mindkét temető használatban volt. Ptujban a 2 szálból sodrott, vékony nyakperecek és a több, vastag huzalból sodrottak kb. fele-fele arányban szerepeltek. A 2 szálból sodrott nyakperecek tehát nem jelentkeznek itt sem előbb, mint hazánk X. sz.-i temetőiben. Csak három nyakpereces gyermeksír fordult Ptujban elő, s ez nem a magyarországi arányokat tükrözi. Bled: A. Valic, Staroslovansko grobiscena Blejskem Gradu 107