Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)
Kecskeméti Tibor: Dr. Csepreghyné dr. Meznerics Ilona emlékezete
Börzsöny, Kelet-Cserhát, Eger környéke, Sajó-medence, Tokaji-hegység miocén üledékeinek faunája tárult fel tanulmányai nyomán. Tudományos működése utolsó szakaszában a Nemzetközi Rétegtani Bizottság gondozásában megjelenő Rétegtani Lexikon magyarországi kötetének 2. kiadását szerkesztette, számos miocén címszavát írta. Munkáját nagy szakmai tudással, tapasztalatait bőven kamatoztatva, példás lelkiismeretességgel, betegsége miatt fogyatkozó erejét nem kímélve végezte. Feladatát maradéktalanul teljesítette, a kötet megjelenését azonban már nem érhette meg. Dr. Csepreghyné dr. Meznerics Ilona azonban nemcsak tudós, hanem a tudományos közélet aktív résztvevője, alakítója is volt. Vezető szerepet játszott a földtani tudományok irányításában és szervezésében. A Magyarhoni Földtani Társulatnak hosszú éveken át választmányi tagja, az Őslénytani-Rétegtani Szakosztálynak egy választási cikluson át elnöke, a Földtani Közlönynek több éven át szerkesztőbizottsági tagja. Részt vett a távlati tudományos tervek kidolgozásában, a Rétegtani Bizottság munkájában, de támaszkodtak szakértelmére a geológus technikusok képzésének terveit kidolgozó szakbizottságban is. Muzeológiai munkássága is kiemelkedő volt. Tisztában volt vele, hogy minden tudományos eredmény alapja, dokumentuma a vizsgált ősmaradvány vagy kőzet, a múzeumi szakanyag. A Természettudományi Múzeum Föld- és Őslénytárának a második világháború és az 1956-os tűzvész csapásaitól sokat szenvedett és megfogyatkozott gyűjteményét kétszer is újjászervezte. A korszerű tudományos és muzeológiai szempontok szerint felállított és jelentősen fejlesztett gyűjtemények rövid időn belül biztos bázisai lehettek a tudományos és kiállítási munkának. A kataszterek, mutatók, lyukkártyák segítségével történt gyors tárgy-kikeresés és a példás gyűjteményi rend az ország határain túl is híressé tették osztálya gyűjteményét. Nagy gondot fordított a vidéki őslénytani gyűjtemények rendjére, fejlesztésére is. Különösen sokat foglalkozott az egri Dobó István Vármúzeum őslénytani gyűjteményével. A nagyértékű gyűjteményt — jelentőségéről és értékéről külön tanulmányt is írt az Egri Múzeum Évkönyvében — évről-évre meglátogatta. Végezte, irányította az anyag meghatározását, leltározását, rendezését, egyes miocén gyűjtemények feldolgozásával és publikálásával pedig nemzetközileg is ismertté tette. Kalauzolásával számos nemzetközi szaktekintély s kongresszus kiránduló csoportja kereste fel és ismerte meg az értékes gyűjteményt, gyarapítva az egri Dobó István Vármúzeum tudományos tekintélyét és súlyát. Tevékenységének el nem hanyagolható területe az ismeretterjesztő munka. Ennek sajátos múzeumi formáját, a kiállításrendezést mű vélte a legintenzívebben, de számos ismeretterjesztő cikket is írt. Nevéhez fűződik a Természettudományi Múzeum nagysikerű „A Föld és az Élet fejlődéstörténete" című állandó kiállításának készítése és felújítása (1954, ill. 1960). A tartalmában és művészi megoldásában is nagyszerű kiállítás készítésének minden fázisában oroszlánrészt vállalt; részt vett a tématerv készítésében, a szövegkönyv írásában, a bemutatandó anyag kiválogatásában s még a művészi munkát is figyelemmel kísérte. Másik kiemelkedő kiállítási munkája az egri múzeum „Legányi emlékkiállítása", melyben a múzeum őslénytani gyűjteményének gyarapításában elévülhetetlen érdemeket szerzett egykori munkatársnak emléket állítva a gyűjteményanyag legszebb darabjai kerültek a nagyközönség elé. E kiállításban külön hangsúlyt adott az egri vonatkozásoknak egy vitrinbe gyííjtve az ilyen jellegű anyagot. Ekkor derült ki, s még szakemberek számára is meglepő volt, hogy mennyi tudományos újdonságot és értéket adott Eger és környéke a földtan tudományának. 7
