Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Kecskeméti Tibor: Dr. Csepreghyné dr. Meznerics Ilona emlékezete

A tudós, tudományszervező és muzeológus kiemelkedő munkásságát ismerte •el művelődésügyi kormányzatunk akkor, amikor a „Szocialista Kultúráért" (1952), a „Munka Érdemérem" (1961), a „Munka Érdemrend Ezüst Fokozata" (1966) és a „Munka Érdemrend Arany Fokozata" (1970) kitüntetéseket adományozta neki, a Magyarhoni Földtani Társulat pedig tiszteleti tagjai közé választotta (1975). Rendkívüli egyéniség volt mint ember is. A pozitív erkölcsi értékeket magában magas szintre fejlesztő s azokat magas szinten tartó ember életelve a „mindig és mindenhol jót és jól tenni" volt. Ezt tükrözte egész élete. Igényes volt magatartás, tudományos tevékenység, munkavégzés tekintetében. Igényes volt elsősorban önmagával szemben, kicsinyben és nagyban egyaránt. Ez az igényesség és az elmélyedő munkánál jelentkező szorgalom, a többre-jobbra törekvő akaraterő, az irányításhoz nélkülözhetetlen szervezőképesség, a jó közösségi szellem kialakításához szükséges korrektség és bizalmat teremtő képesség, a nagy feladatok megoldásához elengedhetetlen aktivitás voltak azok az alaptulajdonságai, melyek jó munkatárssá és vezetővé tették. Kitűnő munkatárs volt. Öröm volt vele együtt dolgozni. Nagy tudásából bőven és önzetlenül adott. Tanított, segített. A hibára tapintattal figyelmeztetett, s megmutatta a kijavítás módját. Meghallgatta az ellenvéleményt, nem élt tekintélyérvekkel. Aki együtt dolgozott vele, minden együttmunkálkodás után érezte, hogy több lett. Tudásban és emberségben egyaránt. Nagy tudása, széles látóköre és emberi vonásai kiváló vezetővé emelték. Határozottság és tapintat, példaadás és munkára mozgósítási készség, pontosság és nagyvonalúság — hogy csak a legfontosabbakat említsük — ötvöződött vezetői stílusában. Munkatársait szerette, becsülte, melyért viszontszeretetet és tiszteletet kapott. Segítőkészsége vezetőként is érvényesült. Tudományos vagy munkaköri, de még emberi problémáik között is mindig maguk mellett tudhatták támogatását munkatársai. Bár sikerekből és elismerésekből bőven részesült, azokat sohasem igényelte, azokkal sohasem büszkélkedett. Szerény maradt. Életét, munkáját, tevékenységét — a szó legnemesebb értelmében — szolgálatnak tekintette. Szolgálatnak a tudományért és a közösségért. Példája legyen mindig előttünk!