Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Kecskeméti Tibor: Dr. Csepreghyné dr. Meznerics Ilona emlékezete

tudományos főmunkatársa, s ugyancsak itt végzett értékes munkát mint nyugdíjas haláláig. Tudományos munkássága sokrétű, de elsősorban az őslénytan és rétegtan területére összpontosult. Az ösztöndíjas évek után a múzeumban nyíltak újra kedvező feltételek tudományos munkájához. Itteni munkássága első periódusában néhány kisebb, de jelentős témát dolgoz ki. E szakasz termése az új miocén Echinodermatákról, a hazai harmadidőszaki Brachiopodákról, valamint a I)itrupa-maradványokról írt dolgozata. A következő periódus már a miocén malakológiáé. Erre széles körű anyag- és adatgyűjtéssel s az Őslénytár hatalmas miocén gyűjteményének módszeres tanulmányozásával készül. Hamarosan (1950) megjelenik első monográfiája „A hidasi (Baranya m.) tortonai fauna" címmel. Ezután a népgazdaságilag is jelentős nógrádi barnakőszén-medence miocén faunáit kezdi feldolgozni. Több kisebb-nagyobb idevágó résztanulmány után 1954-ben újabb monográfiával jelentkezik. Címe: „A keletcserháti helvéti és tortonai fauna". Ekkor már a miocén kérdések országos hírű szaktekintélye. Az alap- és kulcsfaunák feldolgozása után munkája rétegtani irányba is kiteljesedik. Megjelennek első rétegtani szintézisei és korrelációs vázlatai. Ezekhez jó alapot nyújtott a külföldi tanulmányútjain (Ausztria, Olaszország, Franciaország, Svájc, Csehszlovákia) felkeresett szelvények vizsgálata. E dolgozatai többnyire kongresszusi kiadványokban láttak napvilágot (Paris, 1958; Wien, 1959; SabadellMadrid, 1964; Bern-Leiden, 1966). Kongresszusokon, konferenciákon több alkalommal képviselte a magyar földtani tudományokat, azok munkájában tevékeny részt vett; tanulmányai, felszólalásai a nemzetközi érdeklődés középpontjába kerültek. A külföldi szakkörök elismerését a Nemzetközi Rétegtani Bizottság és a Mediterrán Neogén Rétegtani Szakbizottság tagjai közé választása jelzi. Közben fáradhatatlanul dolgozott az alapszelvények faunájának feldolgozásán. Két monográfia bizonyítja e periódus intenzív taxonómiai és faunisztikai munkáját. Az egyik „A szobi és letkési puhatestű fauna" (1956), a másik az egyik legnívósabb őslénytani monográfia-sorozatban, a Francia Földtani Társulat „Mémoires "-ban megjelent „Pectinidés du Néogène de la Hongrie et leur importance stratigraphique" című nagy műve (1960). A hatvanas években a Börzsöny és a Tokaji-hegység fúrásos feltárással kiegészített földtani térképezése újabb területeket nyitott meg a miocén kutatások számára. A gazdag fauna feldolgozását túlnyomórészt ő végezte; ennek eredménye 2 újabb publikáció a múzeum Annalesében (1964, 1966). Utolsó dolgozatait (1969 — 1972) a kedvelt tájék, Eger és távolabbi környékének kutatási eredményei töltik meg. A Mikófalvától Királdig terjedő sáv miocén lelőhelyei rendkívül gazdag (többszáz taxon!) és kitűnő megtartású csiga- és kagylófaunája 5 cikkben került publikálásra, közülük 3 az Egri Múzeum Évkönyvében. Egyikükben, a „bótai törpefaimát" tárgyalóban paleoökológiai vonatkozások is helyet kapnak, bizonyítva a feldolgozó ezirányú érdeklődését is. Taxonómiai feldolgozásai mintaszerűek; pontosak és megbízhatóak. Munkái nemcsak a hazai miocén malakofauna egyre teljesebb feltárását (több mint félszáz új taxon leírásával járult hozzá a csiga- és kagylófauna megismeréséhez!), hanem alaj^os faunaelemzései és összehasonlító vizsgálatai révén a faunafejlődés főbb vonásainak felvázolását is tartalmazzák. Ehhez, mint láttuk, az időben és térben is nagy egységeket átfogó képződmények vizsgálata biztosította a lehetőséget. Kronológiailag az oligocén/miocén fordulójától a miocén minden időegységét érintették fauna vizsgálatai, területileg pedig a Mecsek, Bakony, Budai-hegység, 6