Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)
Németi Gábor: Adalékok Hatvan város felszabadulásának történetéhez (visszaemlékezések alapján)
A németországi kényszermunka A német tőkés vállalkozók azért igényeltek rabokat munkára, mert ezek ingyen dolgoztak számukra. A flossenburgi táborból Juhász Józsefet és társait először Herzburgba vitték munkára, ahol gyárat kellett építeniük egy hatalmas hegy belsejébe. A foglyok SS-őrök felügyelete alatt a legnehezebb munkát végezték három műszakban: 6, 14 és 22 órakor volt a váltás. Az étel olyan kevés és olyan rossz volt, hogy emberek alig tudták megenni. A hatvani Tóth József éhen pusztult, mert képtelen volt lenyelni az élelemként adott moslékot. A foglyok közül nagyon sokan legyengültek az elégtelen táplálék és a nehéz fizikai munka következtében. A szálláshelytől az építkezés 4 —5 km-re volt. Sokszor előfordult, hogy egyegy ember útközben összeesett kimerülten és ott is maradt holtan. „Betegellátás" a haláltáborban A kényszermunkások néha megpróbálkoztak azzal, hogy betegállományba vétessék magukat és gyógykezelést kérjenek. Így tett Juhász József is, amikor úgy érezte, nem bírja tovább. Az egyik társa segítségével elvánszorgott a betegvizsgáló helyre. Első napon egy fiatal orvos elzavarta, de másnap egy idősebb orvos volt szolgálatban, aki látva szörnyűségesen dagadt lábát és karját, betegnek nyilvánította. A betegek barakkjába mielőtt beköltözött volna, elvették a korábbi ruháját, lenyírták a haját. Egy hosszú inget és egy bakancsot kapott csupán. A régi holmijából pedig csak a kanalát tarthatta meg. A barakkban fűtés nem volt. Az ágyak itt is háromemeletesek. Minden hely foglalt volt. Az új beteget sehol sem akarták befogadni. Csak hosszas keresgélés és könyörgés után adtak neki helyet ketten maguk között. A barakkban szörnyű hideg volt, mert nem fűtötték. Gyógyszert nem adtak A gyógykezelés mindössze annyiból állott, hogy nem kellett dolgozni járni. Kétheti betegeskedés után ismét orvosi vizsgálatnak vetették alá. Egészsége azonban nem állt helyre, sőt annyira legyengült a fekvésben, hogy csak az ágyakba kapaszkodva, falhoz támaszkodva tudott járni. Az orvos előtt összeesett. Az ordítozott rá, szimulánsnak nevezte, de amikor látta, hogy hiába veri a beteg fejét a vaságy sarkába, akkor sem lesz elevenebb, meghosszabbította a betegállományra való jogosságát. A tavasz közeledtével egyre jobban gyengült a német fasiszta állam ereje. A jó hírek hatására a haláltábor lakóinak reményei megnövekedtek. Március végén a flossenburgi táborból elrendelték a foglyok átetlepítését Dachauba. Az önként vállalkozók gyalog tették meg az utat, a gyengéket, betegeket vonattal vitték. A nyitott vagonban szörnyen szenvedtek a hidegtől. Amikor megérkeztek, minden kocsiból 4 — 5 halottat szedtek ki, akik nem bírták elviselni az utazás nehézségeit. Dachauban még a flossenburgi tábornál is rosszabbak voltak a körülmények. Különösen sok szenvedést okoztak a tetvek. A koszt inkább rosszabbodott, mint javult volna. A hullákat reggelenként kocsiszámra hordták a krematóriumba. Az amerikai hadsereg egyre jobban megközelítette Dachaut. A német parancsnokok elrendelték, hogy a tábor minden lakóját meg kell semmisíteni. Ezt a parancsot azonban a német ezredes már nem merte végrehajtani. 346
