Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Németi Gábor: Adalékok Hatvan város felszabadulásának történetéhez (visszaemlékezések alapján)

A határig magyar csendőrök és nyilas katonák voltak az őrök, azután SS-katonák szálltak a vonatra. Három napon át nem adtak az utasoknak sem enni, sem inni. Csak addig nyitották ki a kocsik ajtaját, míg a halottakat kivették. Megérkezés a a haláltáborba Három napi szenvedéssel teli utazás után 1944. november 12-én megérkeztek az első németországi táborukba : Flossenburgba. Ez sem hozott azonban megkönnyebbülést. Leszálláskor félrenevelt német gyerekek fogadták őket, szidalmakat kiabálva rájuk. Az SS-ek bikacsökkel verve számolták meg a foglyokat, majd gyalog indították őket a közeli völgyben lévő haláltáborba. A vidéket már hó borította, mégis meztelenre vetkőztették őket a hó tetején, a kezüket fel kellett tartani, a szájukat kinyitni, nehogy valamit elrejtsenek, majd egy betonpadlójú pincehelyiségbe terelték őket aludni. Ott töltötték az éjszakát nyitott ablakok mellett meztelenül. A hideg ellen csak úgy tudtak védekezni, hogy összebújva igyekeztek egymást melegíteni, amennyire lehetett. Még a hidegnél is jobban rettentette őket az a balsejtelem, hogy gázkamrában vannak, minden pillanatban azt figyelték, mikor engedik rájuk a mérges gázt. Reggel megjelentek a németek és velük a foglyokból lett segítőik: a sublincok. Gumicsőből jéghideg vizet zúdítottak rájuk, miközben bikacsökkel, gumibottal verték azokat, akik ki akarták kerülni ezt a szörnyű „tisztálkodást". Egy magasrangú állami tisztviselőből lett fogoly németül tiltakozott az embertelen bánásmód miatt. Válaszul a foglyok szemeláttára a szó szoros értelmében halálra verték. A hideg fürdő után a levett ruhák helyett másikat adtak : csikósat. Csak a lábbelijét kaphatta vissza az, aki ki tudta választani a sajátját. Ha valaki szólni merészelt, hogy nem megfelelő jutott neki, a válasz verés volt. Élet a haláltáborban A haláltáborban igen szigorú rendszabályok voltak. Hálóhelyül deszkabarakkok szolgáltak, amelyek mindkét végén ajtó volt, a két ajtó között szűk folyosó, ennek két oldalán jobbra és balra háromemeletes ágyak. A barakk teljhatalmú ura a blockmann. Ez a német katona szabadon rendelkezett az alárendelt foglyok életével. 6 volt az, aki a barakk 200 lakója közül kiválasztotta a 2 — 3 legerősebbet. Ezek legtöbbször köztörvényes bűnözők voltak, akik gondolkodás és kímélet nélkül hajtották végre a parancsokat. Jutalmuk különböző kedvezmény volt, legfőképpen többet kaptak az ételből. Volt közöttük olyan, aki örömmel kínozta fogolytársait, akire még ránézni sem volt szabad, mert azonnal dühöngésbe tört ki. A foglyok ételét kiöntötte, naponta megvert mindenkit. A nap azzal kezdődött, hogy hajnalban ötkor ébresztettek, majd sorakozni kellett az „appelplatzon". Két óra hosszat is várakoztatták a foglyokat. Számba vették őket ordítozások és rendszerint verések kíséretében. Nyolc órakor adták a reggelit, amelyet kávénak neveztek, de csak valami zavaros fekete víz volt. Délben sem volt több az étel, csak éppen annyi, hogy éhen ne vesszenek. Két-három hét is eltelt, miután sor került a válogatásra. Ezt egy SS katonaorvos irányította. Külön tereitette a munkaképeseket és külön a gyerekeket, valamint az 50 éven felülieket. Ezeket a táborban lévő krematóriumban elégették. 345