Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Lagzi István: Adatok az egri lengyel katonai tiszti tábor történetéhez (1939–1945)

Összesen: 238 személy tartozott az egri tiszti tábor állományába.

80 (A Gimnáziumban és Líceumban tanulók hivatalosan B.M. ellátásban voltak, ezért a tábor létszámában nem tüntették fel őket.) A tábor története a német megszállás alatt ma már nehezen idézhető fel. Abban az időben nem szívesen szerkesztettek, s adtak ki iratokat, úgyhogy a hiányos források oka részben ez lehet. Annyit azonban tudunk, hogy a tábor helyzetén 1944. március 19. után is sokat segítettek. Különösen elmondható ez a városi hatóságokról és a polgármesterről. Kálnoky polgármester 1944. március 14-én, a honvédelmi miniszterhez (21. osztályhoz) címzett levelében a Diákszálló épületében levő tiszti szállás felszerelésének a felújítását sürgette. „Az eltelt 5 év alatt a diákszállónak és a turistaszállónak felszerelése az erős igénybevételtől 80%-ban tönkrement, állandóan pótolnunk kell a felszerelést. . . azonban ez ma már lehetetlenség hatósági kiutalás nélkül, különben is a havi 1600 P. . . . ma már nem teszi lehetővé az elhasznált anyagok pótlását. Kérjük tehát, hogy a sürgős kiutalás érdekében közbenjárni kegyeskedjék [a szállító cégnél — L. I.] mert ellenkező esetben a tábor ellátása lehetetlenné válik részünkre. Kérjük ezenfelül, hogy legalább 50 db takarót, vagy 50 db paplan ravaló anyagot is kegyeskedjék kiutaltatni a tönkrement takarók pótlására.''

81 Kálnoky polgármester korábban is kért textilanyagot, mert „... ellenkező esetben súlyos fennakadások lesznek a lengyel internáló táborok ellátása körül.'-8A tábor tulajdonképpeni szükséglete nem volt kevés: 100 lepedő, 100 párnahuzat, 100 szalmazsák beszerzését kellett volna biztosítani. Egyelőre azonban semmi sem történt, a megrendelt árut nem szállították le. A polgármester 1944. július 10-i levelében újból megsürgette a szállítást. Az Ipari Anyaghivatal 1944. május 20-án (!) végül is hozzájárult a kért anyagok szállításához, a lepedővásznat a Kunsági Szövőgyár Rt., a párnahuzatot a kiskundorozsmai szövőgyár biztosította. A H.M. 21. osztálya (ahová a magyarországi lengyel katonai személyek tartoztak) azonban leállította az akciót. Utassy Lóránd ezredes értesítette az egri polgármestert, hogy a „m. kir. iparügyi miniszter úr, akinek irányítása alá került a textilközpont, közölte, hogy lepedőanyagokban közellátási helyzetünk annyira kedvezőtlen, hogy a kiutalásról nem lehet szó."

83 A tábor élelmezése tekintetében nem voltak problémák, a téli tüzelő biztosítása azonban nehézségeket okozott. A tábor lakói közül egyre többen barátoknál, ismerősöknél kerestek menedéket, felkészültek arra, hogy elrejtőzzenek. Az ország más táboraiból ugyanis többszáz lengyel katonát és tisztet a németek elhurcoltak, s ennek hamar híre ment. Az egri tiszteket (is) feltétlen óvatosságra intették. A tisztek egy része még a nyilas puccs előtt elhagyta korábbi, bejelentett szálláshelyét. Özv. Dudás Józsefné akkori házában dr. Wlodzmierz Westermark és Stanislaw Nowakowski ezredesek találtak menedéket, „német megszállás alatt igen sok lengyelt elvittek azzal, hogy hazaviszik (?) őket, de ez nem volt igaz. A két idős ezredes megkért engem, hogy vállaljam el őket, mert ha elviszik a németek, soha nem kerülnek haza, . .. így maradtak nálunk, és itt várták be az orosz felszabadító csapatokat." (Nowakowski ezredes az egyik légitámadás idején meghalt, a Kisasszony temetőben hantolták el.)

84 Dr. Mine orvos-főhadnagy is ismerősöknél keresett és talált menedéket. Elete nem volt biztonságban, ennek ellenére elvállalta, hogy a magyar betegeket is gyógyítani, kezelni fogja, erre vonatkozóan a táborparancsnokságtól írást is kapott.

85 Természetesen tudta, hogy az „igazolás" nem védi meg sem a németektől, sem a nyilasoktól. A magyar betegek érdekében tett gesztusa, magatartása találóan jellemezte a lengyelek magyarok iránt érzett háláját és megbecsülését. 324