Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Lagzi István: Adatok az egri lengyel katonai tiszti tábor történetéhez (1939–1945)

11. ábra. Dr. Henryk Mine orvos-hadnagy igazolványa, mely szerint a, nyilas terror idején az egri lakosságot is gyógykezelte. Egyedülálló eset volt az ún. Smidola-ügy is. Aleksander Smidola lengyel főhadnagy megélhetése érdekében eladta a nála levő aranytárgyát, ezért ügyéből bírósági tárgyalás lett, majd börtönbe is került. Életét dr. Tóth János egri m. kir. törvényszéki ügyész mentette meg. Smidola 1944. június 10-én szabadult a börtönből, felkereste dr. Tóth ügyészt és segítségét kérte, „... beszélgetés közben elmondta, hogy ... a fennálló rendelkezések értelmében a börtön átadja őt a rendőrségen át a Gestapónak. [...] Megértettem sorsát, szántam. A lengyeleket nagyon szerettem, segíteni akartam. Nem szóltam neki, mert magam sem tudtam, mit tehetek ... de elhatároztam, hogy segítek rajta. Beszéltem az akkori rendőrkapitánynyal, aki azt mondta, amit teszek, saját veszélyemre teszem, de ő nem vesz róla tudomást. Valóban, Smidola főhadnagy szabadult, de én nem adtam át a rendőrségnek, hanem elhelyeztem Baranyai és Losonczi asztalosmesternél, mondva, hogy senki előtt ne mutatkozzon feleslegesen. Őszintén szólva számítottam arra, hogy tettemnek következményei lesznek. De egyelőre semmi nem történt. Pár hónap múlva jött a front, elkeseredett harcok folytak. Családommal a törvényszék épületében menekültünk, ott nyomorogtunk étlen-szomjan. Karácsony este volt. Szerettünk volna a gyerekeknek egy parányi fenyővel örömet szerezni, de még világosságot sem mertünk gyújtani. . . Szomorúságunk közepette zörgettek az ajtón, félve nyitottam ki. Egy szovjet egyenruhás őrnagy és két géppisztolyos katona állt az ajtóban. A zseblámpa fénye rám volt irányozva, így a katonák jól láttak engem. Egy pillanat múlva az őrnagy a nyakamba borult és sírva ölelt-csókolt. Smidola Aleksander volt. Elmondta, hogy napok óta keres. . . a szálak ide vezettek, megtalált. A szovjet parancsnokságon dolgozott (öt-hat nyelven beszélt). [. . .] Rövid idő múlva visszajött a két katonával. Hoztak karácsonyfát, sokféle hideg ételt, gyertyát. [... ] Azon az estén együtt ünnepeltük a Szentestét, nagy örömben és szeretettben ... mi is könnyes szemmel örültünk az életnek." 325