Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Szabó János Győző: Az egyház és a reformáció Egerben (1553–1595)

hanem a 280.614 gramm súlyú bécsi márkát használták. Az eredmény 4349.455 gramm, azaz a különbség az 1559. évi mérést tekintve 745.23 gramm, 1586. évit nézve 561.145 gr. Az 1595. évi jegyzéket összevetve az 1586. évivel több lényeges észrevételt tehetünk. 1. A sorrendiség igen hasonlatos. Mindkét jegyzék három ereklyetartóval kezdi, majd két ampulla után következnek a kelyhek. (Előbb az ezüst, utána a réz). 2. Az 1586. évi jegyzékben ugyanazok az ereklyetartók (hermák) szerepelnek, csak ott a Szent Barnabással kezdik. 3. Az 1586. évi jegyzékben 3 ezüst és egy réz kelyhet tüntettek fel; 1595-ben 12 ezüst kelyhet és 2 réz kelyhet. 1586-ban csak 3 ezüst és egy réz paténa, 1595-ben viszont 10 ezüst és 2 réz paténa képezte a kollekciót. Sejthetőleg az 1595. évi А —В—С jelű kelyhek az 1586. évi három ezüsttel azonosíthatók. (Hasonló súlyadatok alapján). 4. Nem tartalmaz az eperjesi lista hydriát, monstranciát, tömjénezőt, kereszteket és pacifikálét. 5. Csak az eperjesi jegyzéken szerepelnek nemesfém pásztorbotrészek (végek) és vörös díszköpenyek. A fentiekből arra következtetünk, hogy azoknak a tárgyaknak egy része, amelyek az eperjesi listán nem szerepelnek 1586-ban, korábban is Egerben voltak, illetve Verancsics távozása utáni elmenekítésekből mint istentisztelethez szükséges felszerelések ottmaradtak. Hiszen az 1595. évi jegyzék záradékában is a két ezüst és két réz kelyhet, a tömjénezőt, a nagyobb ezüst körmeneti keresztet, a két kisebb ompolnát, a szenteltvíztartó edényt és a monstranciát templomi használatra rendelték — természetesen ott is biztonságosan elzárva. Mindez azt is jelenti, hogy amikor 1586-ban Bejczy Benedek megjelent Eperjesen, s átvette Őfelsége akaratából a káptalani ékszereket, ill. ezüstneműt, ezt követően elszállíttatta Egerbe, ahol a káptalan ládában tárolta, s mint olvastuk, a két püspöksüveget és aranygyűrűt egy tékában tartották. Az okmány szövegezéséből nemcsak az látszik ugyanis kétségtelennek, hogy a szóbanforgó templom csakis az a templom lehet, ahol a káptalan [Egerben] misézett; hanem az is, hogy a káptalani kincseket tartalmazó láda és téka, meg az a templom, amelyhez a jegyzékben felvett tárgyak jelentős részét rendelték: ugyanazon városban volt. Ellenkező esetben ezt a körülményt feltétlenül megemlítették volna. A káptalan legféltettebb kincseinek Egerbe hozatala 1586 végén (vagy 1587ben) a legharsogóbb bizonyíték arra, hogy az 1580-as évek második felében menynyire megerősödött a római katolikus egyház, hogy mennyire megváltozott számára az atmoszféra. A katolikus restauráció persze együtt járt azzal, hogy Róma és a császári udvar egyre szorosabbra fogta a gyeplőt és hovatovább a hozzájuk fűződő kapcsolat jellege volt az igazság mércéje. Beszédesen igazolja ezt egy 1595. november 18-án kelt okmány tartalma, amely egyúttal fémjelzi az egri egyháztörténet 1596. évvel kezdődő új korszakának egyik fő vonását: a káptalan megpróbáltatásaival párhuzamosan erősödő, diadalmas jezsuitizmust. Az egri káptalanba 1587-ben befurakodott, volt jezsuita páter, Undó Márton felől egészen 1595 novemberéig nyugodtan aludhattak Eger polgárai. Hiszen még Rákóczi Zsigmond kapitánysága idején sikerült börtönbe juttatni és 1591. évi szabadulása után is perekkel a nyakában semlegesíteni, majd 1594-ben megfosztották stallumától. Ekkor Undó kénytelen volt felhasználni római és bécsi összeköttetéseit. Ennek hatására nuncius érkezett Leleszre, aki a szentszéki bíróság elnökének kinyilvánította nemtetszését. S Szegedy Pál csanádi püspök, bár lezártnak hitt egy 138