Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Szabó János Győző: Az egyház és a reformáció Egerben (1553–1595)

Az egri káptalan az 1573 — 74. évekre megfogyatkozott, részben elhalálozások miatt, s a kevéssé jövedelmező stallumok betöltetlenek maradtak. Valószínűnek tarthatjuk, hogy egy-egy kanonok kettős tisztsége (javadalma) a jövedelmek csökkenésével és ezzel összefüggésben a paphiánnyal volt indokolható. Egy jezsuita jelentés 1574-ből arról tudósít, hogy Egerben a kanonoki testületnek csak a fele van már együtt, azaz mintegy 10 fo.

147 1574-ben a királyi Magyarországon mindössze 5 városban nem volt a protestáns felekezeteknek temploma, s közöttük van még Eger (a másik négy: Győr, Pozsony, Nagyszombat és Nyitra). De mindezekben a városokban jelentős számú protestáns élt, szektákra elkülönülve. A többi királyi városban túlnyomóan protestánsok laktak.

148 Mivel Egerben a lakosságnak kb. a fele (a nemeseknek pedig a többsége) már a reformáció híve, egyre nagyobb feszültséget okoz az, hogy a város főplébániatemploma a katolikusok kezén van. Amilyen mértékben nő a reformáció súlya a civitasban, olyan mértékben erősödik a lakosság városi közösségi öntudata is. Az egyre nagyobb számban Egerbe költöző nemesség igyekszik kivonni magát a közös terhekből, elsősorban az adózásból. A városi nemesség azonban a hangoskodásban elöl járt és mind gyakrabban lehetett hallani, hogy a plébániát a város tartja el, a plébános választásának a joga is őket illeti. Amikor a város öreg plébánosa, István pap 1574-ben meghalt, a káptalan a Szt. Mihály templom plebánosi javadalmába az egyik kanonokot, Tolkán (Toilhanus) Éliás öreg hitszónokot ültette. A civitas azonban élénken tiltakozott, önkényes cselekedetnek minősítette a káptalan eljárását, mondván, hogy adót csak az általuk választott plébánosnak fizetnek. A város 1574-ben okmányt szerkesztett, amelyben a patronatushoz való jogát megindokolva sem a káptalan, sem a püspök kinevezési jogát nem tartotta érvényesnek. A határozatot a megye nemessége is jóváhagyta, az alispán és a táblabírák aláírásával. Az okmány alapján, mintha ezzel a kérdés törvényes oldalát elintézték volna, elfoglalták a plébániát ; a telket, a házat és a malmot. A templomra akkor még nem tartottak igényt. Ugyanis nem volt egészen helyreállítva. Ezután egy másik oklevelet is írtak és megszállták Szöllőske falu plébániáját; birtokba vették a házat, a malmot és a hozzá tartozó telkeket, majd saját kálvinista prédikátorukat ide bevezették.

149 A káptalan hiába erősítgette, hogy az ilyen okmányoknak legfeljebb a püspök megérkezéséig lehet érvényük. Eredmény nélkül jelentgette püspökének az esetet: a királyi helytartó-püspök üres fenyegetéseken nem ment túl. Eretnekeknek nevezte az egri nemeseket, de számukra ezzel aligha mondott újat. Érdekes, hogy Radéczi nem is fordult az uralkodóhoz (Miksához), hanem csak a Szepesi Kincstárhoz, hogy a földönfutóvá tett szegény öreg Éliás kanonokot segélyezze, s hogy az egyházi negyedét pénzben váltsa meg a számára. De még 1578-ban is Éliás kanonok Kassáról csak ígéreteket kapott, pénzt semmit.

150 1575-ben a Káptalan az addig elhunyt kanonokok végrendelkezései alapján összegyűjtött pénzből megkezdte a Szt. Mihály templom restauráltatását (ill. folytatta a korábban abbahagyott munkát) ; megépített egy oltárt a kornak megfelelő ízléssel. Az összeg, amit e munkákra költöttek 1500 aranyforint volt. 1576 végére be is fejeződött a tervezett építkezés.

151 Érdekes, hogy a civitas református közössége igen rossz szemmel nézte a káptalan helyreállító tevékenységét. Egy törvényre hivatkoztak, amelyben a megye és a város megtiltja, hogy a káptalan építkezzen. Ezt a sajnos közelebbről nem ismert törvénycikkelyt a káptalan semmisnek minősítette. Nekik adták a talléro119