Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Szabó János Győző: Az egyház és a reformáció Egerben (1553–1595)

kat a végrendeletek révén a püspökök Őfelsége jóváhagyásával, a pénzzel tehát azt csinálnak, amit akarnak. Ilyen viták napirenden lehettek és a protestantizmus ismert szólamaival végződtek: a katolikusok a templomot latrok barlangjává változtatják, Isten nem lakik emberi alkotásokban.

152 A viták egyik visszatérő momentuma volt az is, amikor a káptalan kérdőre vonta a református gyülekezetet, hogy Őfelsége gondoskodásából miért nem építenek templomot. Hiszen elég üres telek van Egerben, lenne elegendő hely.

153 Ami az anyagiakat illeti, a szükséges pénzösszeget nehézség nélkül előteremthették volna. Ekkor indult meg a város kőfallal és bástyákkal való körülkerítése, lényegében saját erőből, s ez sokszorosan felülmúlta egy templom megépítésének a költségeit.

154 Felmerülhet a probléma, hogy a protestáns gyülekezetek addig és akkor hol és miként végezték az istentiszteletet. E kérdésben talán azoknak a városoknak a példájára hivatkozhatunk, ahol jelentős protestáns közösségek ellenére csupán a katolikusoknak voltak templomaik. Győr példáját említjük a legszívesebben, egy a későbbiekben említendő szoros párhuzam miatt. Győrben az 1564 — 68 közötti években Rueber János ezredesnek, a német vértes lovasok parancsnokának a piacra tekintő házából szónokolt a lutheránus lelkész. Az egyik nagyobb helyiségbe szinte minden oldalról beláttak, úgyhogy sem prédikálni, sem zsoltárt énekelni, sem szentségeket kiszolgáltatni nem lehetett anélkül, hogy mindezt a piacon levő sokadalom ne lássa és ne hallja. Istentisztelet megkezdése előtt 8 helyen megfúvatták a kürtöket. Kürtökkel hívták a népet az utcán és a szabad mezőn tartott prédikációkra is.

155 Név szerint nem tudjuk, hogy Szikszay Bálint 1573-ban kinek adta át az egri helvét vallású gyülekezet „kormányzását". A magyar katonák tábori segédlelkészeiről is említés történik egy másik forrásban, nevek nélkül.

156 Egy későbbi eseménnyel kapcsolatosan bizonyosra vehető, hogy 1573 — 79 között egyik lelkész sem volt nagytudományú, híres ember. Odaadó munkájukat dicséri viszont, hogy a szóban forgó időszakaszban a helvét vallású egyház Egerben tovább erősödött; a Szegedy —Szikszay által lerakott fundamentumra lehetett építeni. Pedig a harc nehezebb körülmények között folyt. Most a katolikus egyház mellett nem az unitáriusok, hanem a lutheránusok támadásától, térfoglalásától kellett tartani. Ungnád várnagy Szikszay sikeres eltávolítása után olyan tervet forgatott a fejében, hogy nagyon képzett, jól szónokló lutheránus lelkészt hív Egerbe, aki képes lesz a kálvini konfesszió mellett kiálló gyülekezetet átformálni. Elképzelése messzemenő támogatásra talált a közvetlen felettes hatóságoknál, mindenekelőtt Rueber János főkapitánynál. Így került sor Magdeburgi Joachim meghívására, akit kétségtelenül Rueber ajánlott az egri várnagynak. Magdeburgius Joachim 1525 körül született, brandenburgi származású.

157 Flacianus lutheránus, azaz a Magdeburgban prédikáló isztriai szlovén Flacius Mátyás vallási mozgalmához csatlakozott. Melanchton Fülöp tanítását, szentírásmagyarázatát nem fogadják el, csupán Lutherét. Az ember eredendő bűnösségét vallották. Joachim lelkész 1564 — 71 között Rueber János szolgálatában állt, először Győrben, ahol a német vértes lovasok tábori papja volt. Rueber a városban házat adományozott neki és családjával együtt a lelkész befolyása alá került.

158 Rueber János, a volt császári testőrségi kapitány, rendkívül vallásos ember volt. Kassán, főkapitányként is minden reggel prédikációt hallgatott és ebéd közben csak vallási dolgokról volt hajlandó a jelenlevőkkel beszélgetni, akik között mindig volt lelkész is. Ebéd után, amikor csak megtehette, gyermekei zsoltárének120