Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Sugár István: Adatok az egri vörös bor történetéhez

pusztán Ausztriába, de a német államokba való export is problémákkal küzdött. A XVIII. század során, sőt a XIX. elején is azonban még az egri vörös bornak jól felvevő piacot jelentettek a lengyelek. A borkivitelben mutatkozó nehézségek kiküszöbölésére már 1783-ból sikerült levéltári adatot találnom. A Helytartótanács egy Londonba irányuló országos borkiviteli társaság felállításával kísérletezett, melyben Buda, Somlyó, Sopron mellett Eger is helyet kapott volna 3 — 3 taggal. A tervezett szerint a 12 társasági tag a vállalkozási alap összegének a felét készpénzben, a másik felét pedig borban adta volna. A tervezett exportnál I. csak „középszerű feletti" („supra mediocria") „legjobb minőség" („de optima qualitate") jöhet számításba.

50 Tudnunk kell ugyanis, hogy II. József bár az osztrák — magyar vámterület híve volt, de nem tartotta még kellően érettnek a helyzetet és a magyarokat a Mária Terézia-féle vámkorlátozás feloldására.

51 Tőkehiány s a tengelyen való rendkívül költséges szállítás miatt a londoni borexport társaság terve zátonyra futott. A reformkor, legalább elvi kezdeményezések terén, Egerben is a borkészletek kivitelének megszervezésével próbálkozik, — kivált Fiúménak ismét az országhoz való csatolása nyomán. Tudnunk kell ugyanis, hogy az ország egyetlen tengeri kikötője 1809-ben francia uralom alá került, míg 1813-ban az angolok szállták meg.

5 1824-ben Ürményi Ferenc, Fiume kormányzója Heves vármegye alispánjának javaslatot tett az egri vörös bor tengeri külkereskedelmi forgalmának megszervezésére, megindítására. „Reménylem, lehetne őket (tudniillik az egri borokat) haszonnal ösmeretesekké tenni és eladni, ha éppen nem keverve ( !) ide (azaz a fiumei kikötőbe) jönnének és lassan-lassan többi olasz és külföldi tájékokra jó állapotban próbára jöhetnének." Azt javasolja a fiumei kormányzó, hogy 25 — 30 akó (1270—1530 liter) bort küldjenek Egerből, mert „próbát tenni kellene." S egyben kezességet vállal a következő tavaszig netalán eladott borokért. Azt kéri, hogy menjen majd a szállítmánnyal egy jó egri kereskedő, aki azután Fiúméból „leginkább anglusokkal" Triesztbe, Velencébe, Korfuba és Máltába utazhatna a borokkal, azaz elsőként a „próbákkal." „. . .a Generális Consulnak Recomendatioja kezében lévén, jó és nagyobb számra kiterjesztett alkut tehetne, mely által az Egri Borok minden Esztendőben számosan a külföldre kiküldethetnének." A szállítmánnyal utazó egri kereskedőt, — amint írja a kormányzó, — „mindenhová Tenger által kevés költséggel elküldeném és Commerciális (kereskedelmi) tapasztalások (!) melyeket csinálhatna... sokkal többet érnének és a költségeit sajnossá nem hagynák. "

53 A fiumei „Magyar Tengeri Kormányszék" pedig a számottevő kocsin való szállítási költség megtérítésére azt javasolta, hogy a borszállító járművek Fiuméből haza felé való útukban „colonialisportékát", azaz gyarmatárut, mint aminő a „finum cukor", a jamaikai kávé és a chenzoi étolaj hozhatnának az országba a kikötőből. — Megtudjuk, hogy a kormányzó azért akart „próbát tenni" az egri vörös borral, mert a korábban neki küldött ital mindenkinek igen ízlett, közte egy a Jon-tengeren hajózó angol hajóskapitánynak.

54 A figyelemre méltó borkereskedelmi ötlet azonban elvetélt, amiben minden bizonnyal szerepet játszott az Eger —Fiume közötti tekintélyes szállítási költség mellett a merész kereskedelmi vállalkozási kedv hiánya, s nem utolsó sorban a bizalmatlanság a merőben ismeretlen piaccal szemben. Rövidesen azonban újból felmerül a Helytartótanács egy javaslata az egri borokkal „elindítandó Tengeri Kereskedések miképp leendő elkezdése felül." 1828-ban a felmerült ötlettel a városi tanácsülés foglalkozott, mely alapálláspontjaként kinyilatkoztatta, hogy ugyan „kedves lévén a terv" és „bátor ezen tárgy hasznos kiné306