Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Sugár István: Adatok az egri vörös bor történetéhez

Érdekes és kifejező képet nyújt a város keleti és nyugati szőlőtermő területei hozamának az összehasonlítása. Eszerint a százalékos megoszlás így alakult: Szőlőtermő teóület 1767. Л termett must mennyiségének 1767. 1769. 1770. megoszlása 1767-70. átlaga Keleti terület Nyugati terület 80,0 19,2 90,5 9,5 89,9 18,1 84,0 16,0 84,3 15,7 Láthatjuk tehát, hogy a város keleti oldalán emelkedő szőlőhegyek adták a, termésnek átlagban 84,3, a keletiek pedig csupán 15,7%-át ekkor. A bemutatott nagy táblázatunkon nyomban szembe tűnik az egyes esztendők nem is gyanítható mértékű terméshozamingadozása. Éppen azon okból kifolyóan választottunk négy egymásutáni esztendőt vizsgálatunk tárgyává, hogy fényt derítsünk e jelenségre. S egyben már bevezetőként a legnagyobb nyomatékkal fel kívánjuk hívni a téma későbbi esetleges kutatóinak a figyelmét arra, hogy egy-egy vaktában kiemelt esztendő szüreti eredményei milyen rendkívüli módon félrevezető eredménythozhatnak attól függően, hogy a szélsőséges ingadozásnak milyen pontján állott az éppen kutatás alá vett gazdasági év szüreti eredménye. Mint látjuk, vannak szinte tragikus visszaesések és kiugró eredmények egyaránt. Például a Nagy Eged termése úgy abszolút számokban, mint összevetve a többi szőlőhegyekkel 1768-ban kimagasló temést hozott, viszont éppen a következő 1769-ben igen számottevően zsugorodott össze. A szeszélyes ingadozásnak szinte a példája a nyergeskői szüreti terméshozam alakulása mind a négy év során: 1767ben : több, mint 80 ezer liter mustot szűrtek, de a következő 1768-ik esztendőben már 9 ezer literre zuhant le, majd 1769-ben ismét közel 61 ezer, sőt 1770-ben 189 788 liter lett a musthozam. Többszáz %-os ingadozások követik egymást a négy év során. Különösen aggasztó méretű ingadozással találkozunk a várostól északkeletre fekvő promonthoriumokon : a Donáton, a Városoldalon, az Alsó- és a FelsőCigléden. De a Hajdúhegy, és a Ráchegy sem kivétel. Érdemes megfigyelni például a ráchegyi szüreti eredmények adatait: 1767-ben 557 ezer liter, de 1768-ban már pusztán 125 ezer liter must volt, majd 1769-ben felemelkedett 398 ezerre, 1770-ben pedig 739 ezer litert szűrtek. Ennek a rendkívül erős terméshozamingadozásnak a magyarázata nem lehet más, minthogy a termelők szőlei teljesen ki voltak szolgáltatva nemcsak az időjárás szeszélyeinek, de a különböző betegségeknek is. Ez az egyébként számottevő hullámzás országos szinten is megmutatkozott, s Feyér Piroska munkájában még a XIXszázad második felében is a kezdetleges művelés számlájára írja.

36 Én azonban úgy vélem, hogy a négy egymást követő esztendő rendkívül szembeszökő termésingadozása nem magyarázható meg kezdetleges szőlőműveléssel, hanem abban szerepet játszott az időjárás (fagy, jégverés, nagy záporesők okozta termőföld lemosódás a hegyoldalakon), vagy a fellépő különböző szőlőbetegségek (lisztharmat, különböző gombabetegségek, a „fekete" és a „vörös ragya") is. Levéltári adatok hosszú sora emlékezik meg a szőlőket pusztító károkról. Mivel a szőlészeti szakirodalom sem írt eddig róluk, néhány jellegzetes esetet érdemesnek találok a közlésre. 1771-ben azt olvassuk a városi jegyzőkönyvben, hogy „a szőllőt. . .a hideg elvitte."

31 Számtalanszor említik az iratok a XVIII. században a „buddogó ragya"-t, melyről a XIX. 303