Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Sugár István: Adatok az egri vörös bor történetéhez

Sugár István ADATOK AZ EGRI VÖRÖS BOR TÖRTÉNETÉHEZ A BIKAVÉR KIALAKULÁSA A magyarországi minőségi borfajták első sorában foglal helyet az egri bikavér. Egy rövid tanulmány erejéig iparkodunk kutatásaink nyomán felvázolni kialakulása körülményeit és történetét, mivel tudomásunk szerint ilyen irányú munka és publikáció eddig nem történt. Egy tömör mondatban úgy határozhatjuk meg az egri bikavért, hogy az több, különböző vörös bort adó szőlőfajta meghatározott arányú keveréke mustjának törkölyén való kierjesztése eredményeként nyert sötét vörös, testes, lágy, mérsékelten, illetőleg kellően fanyar, jellegzetes illatú és zamatú tökéletesen összhangzatos borfajta. Az egri vörösbor-kultúra Eger város szőlészetére a török hódoltságtól kezdődően a filoxériáig általánosságban a vörös bort adó szőlőfajták voltak dominálóan jellemzők, de azzal a megszorítással, hogy a XIX. század közepe tájától egyre szaporodott a fehér bort termő szőlőkkel beültetett terület, s ez a folyamat a filoxera utáni rekonstrukciótól kezdődően, — mint majd a későbbiek során látni fogjuk, — egyre inkább tért hódított. A kutatás mai állása szerint Eger térsége a középkor során eredetileg az ősi felvidéki fehér bort adó szőlőterülethez tartozott.

1 Ezt már a XIX. század derekén a város szőlészetét s borászatát nagy hozzáértéssel elemzőén leíró Mártonffy Károly is gyanította, de nyomban hozzátette azt, hogy feltehetően a török uralom emberöltői alatt alakult ki a fekete szőlők uralkodóvá válása.

2 Mártonffy mintegy 130 éve tett megállapítását napjaink kutatói egybehangzóan megerősítik. Általánosan elfogadott az a vélekedés, hogy hazánkban is a Balkán felől terjedtek el a vörös bort adó szőlőfajták? Andrásfalvy éppen a túlnyomó többséggel előfordult kadarka vizsgálata alapján arra a következtetésre jutott, hogy a vörösbor-kultúra elterjesztői a török hódoltság alatt a hazánkba telepedett szerbek voltak* Andrásfalvy megállapítását egri vonatkozásban beható vizsgálat tárgyává tettem, s azt megerősíthetem. Evlija Cselebi török világutazó 1664— 1665. évi helyszíni beszámolója szerint az oszmán hódoltság alatti Eger 17 városrésze közül hetet keresztények laktak, s a város „népe mind bosnyák. "

5 Ezeket a keresztény, közelebbről görögkeleti délszláv népelemeket a török hódoltság megszűnése után Egerben racofcnak nevezték, akik közül többen az oszmánok kivonulása után viszszamaradtak a városban. Iványi Béla levéltári adatok alapján állapítja meg, hogy Egerben a török hódoltság alatt is laktak szerbek.

6 Bihari József, az egri szerbek kutatója is ugyanezt vallja.

7 A törökök 1610 körül, mikor átszervezték a magyarországi 293