Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Sugár István: Adatok az egri vörös bor történetéhez

hódoltság közigazgatási beosztását, a felállított négy vilajet egyikében, az egribe a szegedi szerb lakosságú szandzsákot is beolvasztották.

8 A görögkeleti szerbeknek, a rácoknak saját templomuk volt Egerben a török hódoltság alatt, az ősi ágoston rendi Szent Miklós egyház. A város felszabadulása után is ez maradt az egri rácok temploma, — melynek a helyén később a XVII. század során a ma is álló nagy templomukat emelték. Tudjuk azt is, hogy a nyugatmagyarországi szerb települések az egri szerb autonóm hitközséggel az 1619-ben alapított szerb marosai püspökség egyházi hatósága alá tartoztak.

9 A törökök kiűzése után a városban virágzó szőlőkultúrát hagytak maguk után. Az Edelspacher-fóle összeírás szerint 1689-ben 280 személy birtokában összesen 1974 „fossa" szőlő volt, melynek 41%-a a keleti (az Eged és környéke), 29%-a az északi (azaz a Cigléd és melléke), 26% a nyugati (a Rác hegyi) s végül 4% a déli (azaz a tihaméri) területen feküdt.

10 A „fossa" szőlőterület nagyságának a megjelölésére használt kifejezés alatt „kapás"-t kell érteni, azaz annyi szőlőt, amennyit átlagban egy ember egy nap alatt be tud kapálni. Levéltári kutatásaim szerint 1 „fossa" alatt 1827-ben 200 négyszögölnyi területet értettek.

11 A város X VIII. századi magas fokú és hires borkultúrája a vörösbort adó fajtákon nyugodott. A levéltári adatok előtt néhány irodalmi adatot említek. Bombardius magyarországi leírásában Eger kapcsán kiemeli 1750-ben a város híres veres borát, amelyet az egészségre is hasznosnak tartottak.

12 Vályi András pedig 1796-ban arról számol be, hogy itt „a hegyeken nevezetes termékenységű s számos szőlők vágynak", s hogy azok „e vidéken legjobb veres bort teremnek."

13 Görög Demeter 1829-ben valósággal dicshimnuszt zengett az egri vörös borról imígyen: „Az egri veres bor általában kellemetes ízű, könnyű, egészséges, a gyomrot éppen nem terheli, s különös jó tulajdonságai olyanok, hogy azokat akármely külországi veres borban nehéz együtt feltalálni." Szőlészeti-borászati munkájában annyira dominálónak találta Egerben a vörösbort, hogy a fehérről szinte alig mond valamit.

14 Fényes Elek 1847-ben így jellemzi a helyzetet: „Eger népessége főként szőlőmívelésből él. Az egri veres bor mind kellemes ízére, mind tartósságára nézve a budaival vetekszik. "

15 Kísérletet tettem az egri vörös- és fehérbor-termelés közötti viszony megállapítására levéltári adatok alapján A feltárt számadások egyértelmű határozottsággal bizonyítják a vörösbor-termelés elsöprő fölényét a fehér felett, — legalább is a X VIII. század második felében és a XIX. első harmadában, amikor e témára iratok voltak felkutathatók. A püspök által 1754-ben bedézsmált 344 hordónyi teljes bormennyiség vörös volt, fehérből egyetlen hordónyi sem szerepel a pinceleltárban.

16 1767-ben az egri szőlőhegyekről dézsma címén az egri püspökség részére behajtott bormennyiségnek pusztán 18%-a volt fehér bor.

17 A püspöki pinceleltárak arról tanúskodnak, hogy a XVIII. század utolsó harmadában a vörös bort gyakorta két kategóriába soroltán vették lajstromba, — részben és zömében úgynevezett „subrubrum", illetve „siller" néven, részben pedig „vinum rubrum", azaz valóban vörös bor néven.

18 Egy 1828. évi egri beszámoló szerint az évi 200 ezer akónyi bortermésnek pusztán 1/50-ed része volt fehér bor.

19 Ez tehát azt jelenti, hogy az évi mintegy 16 160 000 liternyi egri bortermésből csupán körülbelül 203 000 litert tett ki a fehér bor menynyisége. Méltán írhatta tehát még 1865-ben is Hunfalvy János, hogy „az egri veres bor.. .híres."

20 Kétségtelen tehát, hogy a termelők általánosságban a csekélyebb fehér szőlő-menynyiséget összeszüretelték a feketével, — s bizonyára csak az igényesebb szőlőbirtokosok készítettek külön fehér bort is, akiknek nagyobb kiterjedésű szőlejében volt számottevőbb fehér szőlő is. Ugyanez a birtokoskategória engedhette meg magának, hogy minő294