Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Mihály Péter: A Heves megyei kaptárkövek topográfiája

dezit kőanyagú) sziklavonulata, melynek aljában folyik a Nagy vagy Nagyvölgypatak. A vonulatot a kő és malomkőbányászat annyira megrongálta, hogy kaptárfülkéket még nyomokban sem találtam. Az a két üreg, amelyet Bartalos említett, mesterségesen kifaragott helyiségek voltak. Belsejükből csak a hátsó fal maradt meg épebben. Bartalos Gy. adatát nem vonhatjuk kétségbe, tehát a Csákkő (annak ellenére, hogy ma már a fülkék nem láthatók) eredetileg kaptárkő volt.

76 Nem hitelesíthető, kérdéses lelőhelyek 1. Sirok-Várhegy A siroki Várhegy tömbjének kőzetanyagát riolittufa képezi, mely a D-i és DN Y-i oldalon hatalmas (kúp alakzatokkal tagolt) szikla vonulat formában bukkan a felszínre. A hegy tetején levő várat a XIII. században kezdték el építeni, s a könnyen faragható riolittufát helyiségek, kazamaták készítésére használták fel több építési periódusban. Nyilvánvaló, hogy a falak kőanyagának nagy részét is innen nyerték. Ezzel a hegytetőn levő sziklaalakzatok eredeti formáját alaposan megváltoztatták. A váron belüli és a külső sziklafalakon számos, fülkéhez hasonló bevágást találunk. Ezekre először Bartalos Gy. hívta fel a figyelmet, de kihangsúlyozta szabálytalan voltukat.

77 Szerinte a fülkék a vár építése előtt készültek, mivel ezek üregeit több helyen befalazták.

78 Saád A. nem merte a bevágásokat egyértelműen kaptárfülkének határozni, mert keretnyomokat már egyiknél sem talált. Másrészt az évszázadokon át lakott vár és a fülkék közvetlen kapcsolata miatt intett óvatosságra.

79 1968-ban Saád Andorral együtt ismét megvizsgáltuk a helyszínen az összes fülkenyomot, de kaptárfülkének határozható bevágást nem találtunk.

80 Saád A. később mégis azt feltételezte, hogy méhészkedhettek a vár egyes fülkéiben. Véleményét egy 1687-ből származó okirat szövegrésze alakította ki.

81 Az adat viszont csak általánosan utal a méhészetre, így biztosan nem vonatkoztatható a vár fülkéire. A bevágások helyének külön-külön való, részletes felsorolására itt nem térek ki, de helyzetük értékelése alapján igen lényeges következtetéseket vonhatunk le. a) A váron kívül levő bevágások A váron kívüli bevágások (egy kivételével) csak a falak alatti felső sziklaszinten találhatók, tehát még a közvetlen védelmi öv határába esnek. A kivételnek tekintett bevágás is a felső szinthez kapcsolható, bár a falaktól távolabb van.

82 Erre, és még egy bevágásra mondható, hogy formája alapján esetleg kaptárfülkéhez hasonlít. A többi bevágás mind szabálytalan alakú, így a kaptárfülkékkel nem vonhatók párhuzamba. A legfeltűnőbb az, hogy a hatalmas sziklavonulat alsó részén és a kúpok oldalain nem találunk fülkéket, holott a kaptárköveknél döntően ezeken a felületeken helyezkednek el. A fent említett két fülkeszerű bevágás helyzete is szokatlannak tűnik ilyen tekintetben. A keret és éknyomok hiánya következhet az erős lepusztulásból is, de csak akkor, ha a fülkék eredetileg valójában keretesek voltak. Sajnos ma már ezt nem lehet eldönteni, s ebből adódik a kaptárkő-meghatározás nehézsége is. b) A váron belül levő bevágások A váron belül található bevágások nagy része szabályos formájú és meghatározható rendeltetésű fülkékből áll. A kazamaták belsejében és az eredetileg tetővel fedett helyiségek lefaragott sziklafalában levő fülkék (formától és mérettől függetlenül) tárolásra szolgáltak. Ezeket és a pontosan meghatározható gerendafészek bevágásokat tehát nem tekinthetjük kaptárfülkéknek. Óvatosabb értékelést kíván 261