Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Bakó Ferenc: Tetőformák, homlokzatok a Bükkés a Mátra vidékének parasztházain

32. ábra. Zöldre festett kőkeret 1887-ből. Noszvaj, Lenin u. 12. fa ajtókeret 1834-ből és 1836-ból, valószínűleg mint egy műhely termékei (33 — 34. ábrák). A pitvarajtó, vagy a tornácajtó felett gyakori a bevilágító ablak főleg akkor, ha a pitvaron más ablak nincs (35. ábra). így lehetett Átánvon 1754-ben, de akkor még ablak helyett csak „lyuk" volt az ajtó felett, ami a pitvart is bevilágította

30

. Az ajtó előtt alkalmazott félajtók, „rácsok", „sarampók", vagy „verebcék" alkalmasak voltak arra, hogy a barkácsoló falusi ember az egyszerű formák variálásával keresse a szépet és kifejezze a benne szunnyadó díszítő, művészi képességeket (36 — 37. ábrák). Népi építészeti emlékeink egy részének jellegzetes része a tornác, ami a ház mindkét homlokzatán megjelenik. A ház hosszanti homlokzata előtt húzódó tornác vége a rövidebb főhomlokzatot gazdagítja és így hozzájárul ahhoz, hogy tulajdonosa a ház külsejével is kifejezésre juttassa társadalmi rangját, vagyoni helyzetét. A tornác, mint a népi építészet kolonnádja, egészen közel viszi a parasztházat a 156