Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Korek József: Árpád-kori települések a kiskörei vízlépcső területén

4. ábra. A ház alaprajza tsz.: 68.7.3, 4, 5, 1, 2., 14. ábra; ltsz.: 68.7., 66.4.208 őskori gyűjt., 68.7.6.8.). Két típust találunk közöttük. Az egyiken az átfúrás a csont lapján történt, és a korcsolya talpát a metacarpus lapos része képezi (13. ábra). A korcsolyák hossza 20 — 28 cm között változik. A másik formánál nem a csont alapját, hanem az oldalát alakítják ki talpnak. Ezeknél megváltozik a sarokkötés módja, mert az oldalon levő átfúrás kétlyukú (14. ábra 1, 2). Hasonló típust képviselnek a 3., 4. példányok, de végződésük töredékessége miatt megmunkálásuk módja nem egészen egyértelmű. A 8 darabból álló leletegyütteshez a 14. ábra 2. sz. darabja már nem tartozik, mert az a 36. felületben levő tiszai kultúrába tartozó házba utólagosan beásott gödörből került elő. A megfigyelések szerint a kis településen 4 ház volt. Az utóbbi évek kutatásai több új jelenséget hoztak felszínre, amelyek egyre nagyobb arányokban kibontakozó földművelésről tanúskodnak, megcáfolva a korábbi, csupán állattartásra valló nomadizáló életmódot. Elsősorban a nagyon gazdag vaseszközleletekre (ekepapucs, sarló, ásópapucs, vaspántok) gondolnak, amelyekre igen jó példa a már említett szabolcs-kisfaludi feltárás, vagy azok a nagyméretű gödrök, amelyeket szemtárolásra használtak. Többek között a tiszaörvényi 95