Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Schwalm Edit: Kenyérsütés Hevesaranyoson és Egerbocson

20. Szakajtókendő: kétnyüsttel szőtt kendervászonból készített téglalap alakú kendő. Díszítése a két végén egyszerű szövött csík (piros vagy kék). Sütés után megszárították (a kenyértésztától nedves lett), alaposan kirázták. A sütőruhával együtt a ruhásládában tartották. 6 —12 db. volt egy-egy háztartásban. H. : 70 cm. Sz : 40 cm. 21. Sütőruha: kétnyüsttel szőtt kendervászonból varrták maguknak az asszonyok. Két szélt varrtak össze. Díszítése a két szélén egyszerű szövött csík. Két-három darab volt egy-egy háztartásban. A ruhásládában tartották a többi vászonneművel. H. : 160 cm. Sz. : 80 cm. 22. Tarisznya, vászon tarisznya, négylábú tarisznya: Kétnyüsttel szőtt kendervászonból varrták. Szélessége egy szél. Négy sarkára otthon szőtt kender madzagot kötöttek. Hátukra vették és elöl megkötötték. Mikor nem használták a ládában tartották a többi vászonnemúvel, egyébként a szobában az ajtó mellett egy szögre akasztva. (Ebben hordták ki a kenyeret a földre, ha dolgozni mentek). Díszítése egyszerű szövött csík, piros vagy kék, esetenként a tulajdonos nevének kezdőbetűje belevarrva. H. : 50 cm, Sz. : 46 cm. 7. Összegezés képpen a következőket állapíthatjuk meg: a kenyér alapanyaga általában 2:1 arányú búzaliszt-rozsliszt illetve búzaliszt-árpaliszt keverék. Mellette a tiszta búzából sütött kenyér következik, majd a rozskenyér. A kukoricás illetve kukoricakenyér gyakorisága nem nagy. Csak a legszegényebb rétegek sütöttek vele, vagy rossz termésű, ínséges esztendőkben háborúk alatt használták. Az árpakenyér,különösen aratás előtt, Hevesaranyoson gyakori. Legáltalánosabb erjesztő a búzakorpával összemorzsolt kovász, a ^>ár,amitegyik sütéstől a másikig tartottak. Alkalmi készítésű a bő élesztős kovászból liszttel készített, hosszabb ideig is tárolható morzsóka. A kovász, anyakovász, egyik sütéstől a másikig egy darabban eltett, tésztadarab. Jelentősége kisebb, mint a páré. A csupán csak bolti élesztővel készült kiskovász egyedüli használata nem jelentős, a bolti élesztő megjelenésével viszont elterjedt, a pár, vagy anyakovász bolti élesztővel való keverése. A sütés napja általában a szombat. A tésztakészítés előző nap megkezdődik. Délután kiskovászt tesznek, ezt követi este a nagykovász, ami reggelig, a dagasztásig érlelődik, kel. A kenyér kiszakajtás után a szakajtókosár ban vagy tepsiben még kel, utána vetették be a kemencébe. A tiszta-búzalisztet több, a kevert lisztet kevesebb krumplival szaporították. Ha nyersen tették bele este a kovászba reszelték, ha főve reggel vegyítették a kovászba. A kenyérfogyasztás rendkívül jelentős. A mezőgazdasági munkák idején hetente többször is, és többet, télen kevesebbet sütöttek. Gyakori a pirítós kenyér és a hájas kenyér. Legtöbb leves alá kenyeret vágnak, tejbe, iróba aprítják. Kenyérpótló a krumplilángos vagy kompér laska illetve a bodag. Kenyérsütéskor, a kenyértésztából készített egyéb, a kenyértől csak formában eltérő, gyakran ízesítővel fogyasztott tésztafélék változatos képet mutatnak: kenyerek előtt sült a lángos vagy lángoló, a kenyerekkel a lepény, az istencipó, a vakaró, zsíros vakaró vagy zsíros puffancs, a kenyerek után a krumplis lepény, a bocskoros málé, aljas málé és a guba. A kenyérsütés egész menetét rituális mozzanatok szövik át, rituális funkciója van az istencipónak, karácsonyi cipónak, első kenyérnek, mindenszentekre sütött cipónak, s a múlt század végi hevesaranyosi lakodalmak menyasszonykalácsának, a laposnak. A kenyérrel kapcsolatos kifejezések szólások, közmondások anyaga rendkívül gazdag. A kenyérsütés eszközeinek egyrószét a család férfitagjai készítették el télen, 235