Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)
Szabó János Győző: Árpád-kori falu és temetője Sarud határában II.
A Fekete-tenger nyugati partvidéki steppéin ill. az Al-Duna menti síkvidékén a romániai kutatók VI—XI. századi telep-feltárásai elsősorban a Garvan melletti római erődben, Dinogetia-ban, és Driduban volt jelentős. Dinogetia erődjének belsejébe települt lakosság a X —XII. században kőkemencét épített, amelynek anyagát az erőd romjaiból készen kapta. A gödörlakásokban a sarkokban és a falak közepén talált cölöplyukak és a faszénmaradványok deszkafalas (gerendás-oszlopos) házakra engednek következtetni, amelyek a szlávok lakta területen oly gyakran előfordulnak. 78 A Dridu-i telep X—XI. századi házai is vagy cölöplyukak nélküli gödörlakások (tehát feltehetőleg boronaházak) vagy oszlopos-gerendás-falazatú gödörházak. Tűzhelyük ezeknek is sarokba épített kőkemence, amelynek darabjait szintén kötőanyag nélkül rakták egymásra. Eugenia Zaharia feldolgozásában egy számunkra fontos körülményre mutatott rá. A házak két időrendi réteget alkottak. A X. századiakban lényegében lemélyített, kőlapokkal bélelt, általában a DK-i sarokban kialakított tűzhelyek voltak (ritkán a déli és egy alkalommal az É-iban). A XI. századiak időrendi szétválasztásához stratigráfia is szolgált, ekkor a felszínre kőhemencét építettek. Az előbbi típusú házakat evakuálták, a második fázisban építettek leégtek. E. Zaharia határozottan leszögezte, hogy mindkét fázis leletanyagában a bolgár hatás, sőt térhódítás visszatükröződik, a lakosság maga román volt. 79 A honfoglalás előtti magyarság levédiai környezetét vázoltuk fel. Felvethető a kérdés : a házépítés minő ismereteit és hagyományait hozta magával az új hazába ? A mi három szempontunkra leszűkítve: milyen tűzhelyet épített a téli szállásán, s milyen falakat; a berendezés padkájára vagy inkább ülő gödrére lehet következtetni? A saltovoi kultúra késői stádiumát vehetjük-e alapul? Kérdések kérdések után jönnek. Ha csak a saltovoi kultúra örökségét nézzük, a fonott és deszka falú gödörlakás, süllyesztett padlójú boronaház és a kőalapozású kétsejtű felszíni agyagfalú házak típusaival csakúgy számolni kell, mint a kerek lemélyített jurtákkal és a könnyű nádfalú házakkal. A tűzhely is ekkor már inkább a sarokban található és benne a felhalmozott kő, olykor kőkemence (mint a IX. sz.-i Szarkelben) egy a letelepedettség viszonylag magasabb fokán álló lakáskultúrát jelent. A kemencék másik fajtája, főleg patkó-alakú alaprajzban, agyagból készült. A szlávságtól a IX. században már inkább ezt a típust vehették át. Mindenesetre az al-dunai X. századi bolgár hatású műveltség építményeinek gödrös kőbélésű tűzhelyei jelzik azt a formagazdagságot, amellyel a tűzhelyek kérdésében is számolni lehet. A tüzelőtér helye tekintetében átmeneti fokot képez az, ha középen és a sarokban is egyszerre előfordul. Az ülő gödör megjelenését is (szórványosan) feltételezhetjük, továbbá agyag vagy kő-fa padkát. Egy zordabb éghajlatra berendezkedett faépítményes gödörlakásos építőkultúra és a napsütötte sztyeppék agyagfalú házai bizonyos regionális kettősséget sejtetnek, amely a X. századi Magyarországon is érvényesülhetett. A lakásoknak ez a tarka képe az új haza körülményei között, s különösen az államszervezés idején (széttelepítésekkel) még tovább fokozódhatott. A változatok megnövekedésében a helyi őslakosság lakáskultúrája nyilván közrejátszott. A helyi örökség ismerete tekintetében, a legutóbbi évek jelentős feltárásai ellenére, még a kutatás kezdetén állunk. Az avarság egyetlen publikált telepe (Dunaújváros) nyújt tulajdonképpen csak támpontot. Bóna István sajnos csak a VI —VII. sz.-i települési képet mutathatta be, s így a VIII—IX. sz.-ra vonatkozólag még mindig homályban tapogatózunk. A dunaújvárosi gödörlakások többsége két-ágasfás tetőszerkezetű volt. Kérdés, hogy a néhány esetben talált több-cölöpös ül. cölöplyuk nélküli házakat lehet-e oszlopos deszka falazatú építményeknek ül. borona53
