Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)
Szabó János Győző: Árpád-kori falu és temetője Sarud határában II.
háznak felmenő falai is lehettek (gödörlakás volt — orosz kifejezéssel polüzemljanka) 5. A rábolyi házban cölöplyukat nem találtunk. Vajon a fenti eltérő vonások esetlegesek vagy egymással összefüggnek? Bábtői eltérő háztípust, másféle építőhagyományt jeleznek-e? Ha igen, regionális különbségről van-e szó, vagy etnikai sajátosságot tükröznek, esetleg időrendi különbséget fejeznek ki? A kérdések megválaszolásának előbb a bonyolult összetevőit kellene ismerni. Ez egyrészt igen széles körű ismereteket feltételez, másrészt az idevágó magyarországi feltárt anyag leközlését. Ezért határozott feleletet nem tudunk adni; legfeljebb gondolatok és további kérdések fogalmazhatók meg. Mindenekelőtt a környező országok publikált VI—X. századi telep-feltárásait kell áttekintenünk. Nem a teljességre törekedve, hanem csak a reprezentatív ásatási anyagot értékelve, s ezt is csak néhány szempontra leszűkítve. (Kemence építőanyaga, házfalak, padló és ülő gödör.) A legkönnyebb feladat ÉNY-Ukrajna VI—IX. századi településeinek az áttekintése, mivel I. P. Ruszanova a Dnyeper és a Ny-i Bug (ill. felső Dnyeszter) közötti hatalmas területről összefoglalást nyújtott. 05 Ez a Kievtől a lengyel határig és Kárpát-Ukrajnáig, északon a Pripjaty folyótól délen a Rósz folyóig terjedő országnyi terület — a szlávok sejthető őshazája — lényegében az egész szlávok lakta Közép — DK-Európa VI —X. századi háztípusainak sajátosságát tükrözi. Legismertebb lelőhelye Korcsak. I. P. Ruszanova megállapította a házfejlődés fázisait is a kemencékre, és a falazatra vonatkozóan. A korábbi, VI — VII. századi szakaszban a házak kemencéi kövekből épültek, kötőanyag nélkül, mindig az EK-i sarokban. A VIII—IX. században épített házak kemencéi a telepek egy részén kőből készültek, s feltűntek olyan telepek is, ahol agyagkemencét építettek. Igen jellemző, hangsúlyozta/. P. Ruszanova, hogy az egyik telepen (Podrizsa), ahol még környéken sem találni követ, először a kőkemence-építés megszokott módján kiégetett agyagtömbökből rakták fel a kemencefalat, mintegy a követ imitálva. Csak később készültek agyagból kerekformájú kemencék, s már nem 60X40 cm-es, hanem 60 — 80 cm átmérővel. A kemence helye ekkor már változékony, egyszer ÉNY-i, máskor a keleti sarokban találni. A faváz alkalmazása a kőkemencéknél és az agyagkemencéknél egyaránt kimutatható. A korai (VI—VII. sz.-i) házak általában mélyebbek, 80 — 120 cm-re a felszín alá süllyesztettek, de ezeknek is felmenő falai voltak (tehát gödörlakások). Később egyre csekélyebb mértékben mélyítették le a ház gödrét (10—40 cm-re). A falak vízszintesen fektetett gerendák, amelyeket a ház sarkában és gyakran a falak közepén függőleges oszlopok tartottak össze. Boronaház is előfordult. Az egyik késői telepen, az agyagkemencés házak falai kettős fonadékból álltak, amelyet agyaggal kitapasztottak (Hotomel). A gazdasági épületek alig lemélyített vagy felszíni faépítmények voltak; előfordult, hogy a deszakafalazásnak kő alapjai voltak. A házak alapterülete 10 — 12 m 2 , 2,5—4 m közötti falhosszakkal. A padló földes, ritkán sározott vörös agyaggal ; igen kivételes a fatuskókkal való bélelés. Ülő gödör nem fordult elő. Az alábbiakban csak azokra a kutatásokra térünk ki, amelyek a fenti képet kiegészítik ill. attól eltérő vonásokat eredményeztek. M. N. Kucsinko a szóbanforgó országnyi terület egy részén, a NY-i Bug vidékén és a Szán forrásvidékén végzett legújabb feltárások alapján sajátos megállapításokra jutott. Szerinte a VI —VIII. századokban a NY-i Bug körzetében a házakban agyagkemencék készültek. A Eelső-Szan körzetében viszont még a X—XI. 50
