Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Németi Gábor: Lengyel menekültek a II. világháború idején Hatvanban

A németek azonban nem nyugodtak bele könnyen abba, hogy nélkülözzék a magyar állam támogatását, ezért felajánlották, hogy lengyel területeket adnak. Nyíltan megkérdezték, nincs-e a magyaroknak igénye lengyel területekre. A magyarok határozott nemleges válasza ellenére Ribbentrop német külügyminiszter engedélyt kért arra, hogy német csapatok átvonulhassanak magyar területeken. Ezt a kívánságot, nem törődve a németek várható neheztelésével vagy bosszújával, határozottan visszautasították. így következett az be, hogy Lengyelország délkeleti határa kb. szeptember 23-ig nyitva állt a menekülők előtt, akik hatalmas tömegben áramlottak ki az országból. A polgári lakosságon kívül lengyel katonák tízezrei jutottak el ezen az úton nyugatra. A menekülők támogatást kaptak a magyar hatóságoktól is. A magyar kormány 1940-ig elismerte, támogatta a budapesti lengyel követség létezését és munkáját. A németek felháborodottan reagáltak a magyar kormány lengyelbarát politikájára. Kifejezték rosszallásukat azért is, amiért a magyar sajtó a kormány korábbi fogadkozása ellenére leplezetlenül a lengyelek ügyét pártfogolta. A magyar hatóságok azonban nem változtatták meg politikájukat. Ebben közrejátszott minden bizonnyal a közvélemény hatása is. De a magyar kormány németekkel kapcsolatos álláspontja ebben az időben még korántsem volt annyira lojális, mint a háború későbbi éveiben. Elvárták és elfogadták a németek támogatását a trianoni békeszerződés felülvizsgálatáért folytatott küzdelmükben, de megvetették a német fasisztákat népámító ígéreteik miatt, ugyanakkor féltek is a szomszédossá lett nagyhatalom erőszakos, függetlenséget veszélyeztető törekvéseitől. A szomszédos lengyel állam szomorú sorsát látva joggal vetődhetett fel bennük az a gondolat, hogy vajon nem fog-e rövid idő után Magyarország is a németek áldozata lenni, illetve nem fogja-e Németország Magyarországot ismét belesodorni egy vereséggel végződő háborúba. Hogy ezt a megvetést is tartalmazó félelmet felváltsa a feltétlen engedelmesség félelme, ahhoz szükség volt a német hadsereg nyugati győzelemsorozatára. 1939-ben és 40-ben ennek még előtte voltak, a magyar kormány meg merte engedni magának, hogy dacolva a németek haragjával, támogassa a lengyel katonák menekülését nyugat felé, hogy beléphessenek az ott újonnan szervezett lengyel katonai alakulatokba. Lehetővé tették a lengyel konzulátus működését, amely francia vízummal ellátott útlevelet juttatott a menekült lengyel férfiak rendelkezésére, a jugoszláv követséghez ajánlóleveleket, az olasz követség számára árjabizonylatokat adtak.

2 A hitleri Németország támadása 1939. szeptember elsején nem érte váratlanul az újságolvasó embereket, mégis nagy izgalommal figyelték az új világháború első napjainak híreit. Az események olyan tragikus gyorsasággal követték fegymást, hogy az újságok tudósításai nem voltak képesek időben tájékoztatni az olvasókat. A rádió ebben az időben korántsem volt annyira elterjedve, mint manapság, ezért természetesnek vették, hogy esténként összegyűltek a rokonok, ismerősök l-l rádiótulajdonos lakásán, vagy csak a nyitott ablak előtt hallgatták meg az esti órákban a legfrissebb háborús híreket. A német-barát nyilas és egyéb újságok minden igyekezete ellenére a lakosság döntő többsége a megtámadott Lengyelországgal szimpatizált. Mély részvéttel fogadták a lesújtó híreket, amelyek a lengyel hadsereg hősies, de eredménytelen ellenállásáról számoltak be. Néhány nap múlva, amikor eldőlt Lengyelország sorsa, — többek között az angol —francia szövetségesek valóságos segítségének elmaradása miatt — megkezdő316