Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Németi Gábor: Lengyel menekültek a II. világháború idején Hatvanban

dött a lengyel kormány és a polgári lakosság menekülése külföldre. Kezdetben Romániába menekültek, mert azt remélték, hogy innen a legkönnyebben eljuthatnak Franciaországba. Csak amikor a román hatóságok meglepetésszerűen internálták a lengyel kormánytagjait és lefegyverezték a katonákat, akiket ugyancsak internáltak, ezután változott meg a menekülés iránya. Másik útjuk Magyarország felé vezetett, mert tudták, hogy itt biztonságra lelnek, barátok közé kerülnek. így is történt. 1939. szeptemberének derekán az akkor közös lengyel — magyar határon megnyíltak a sorompók és megkezdődött a menekülők beáramlása. Az ország belseje felé vezető utakon megjelentek a lengyel kocsik és gépkocsi karavánok.

3 Hatvanba szeptember 24-én érkezett meg a menekülők zöme. Többségük Katowicéből, de voltak Poznanból és Stanislawból is.

4 A lengyel határ közelében levő Katowicét már szeptember elsején bombázták a németek. A tisztviselőket, a lakosság egy részét a lengyel hatóságok azonnal kitelepítették. A menekülők vonattal, autóval és gyalogosan igyekeztek minél meszszebb kerülni a fronttól, amely könyörtelenül követte őket. Három héten át végeláthatatlan embertömeg hömpölygött Magyarország felé, állandó bombatámadások közepette. Worochta, Tatarow és Jaromicze érintése után szeptember 19-én érte el a magyar határt az a csoport, amely a Huszt, Beregszász, Sátoraljaújhely, Miskolc, Losonc útvonalon jutott el Hatvanba.

5 A magyar társadalmat váratlanul érte a menekült tömegek érkezése. Ennek ellenére azonnal megkezdődött fogadásuk megszervezése. A rádió és az újságok közleményekben hívták fel a társadalmat a menekültek befogadására, megsegítésére és ellátására. Megalakult a Magyar—Lengyel Menekültügyi Bizottság amely Budapesten központi irodát, a határnál pedig fogadó és étkeztető állomásokat létesített. 1. ábra. Árokba borult lengyel postaautó, amely menekülteket szállított 317