Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Dancza János: Az egri szakszervezetek harcai a Tanácsköztársaság megdöntése után II.

esetek miatt a választást mi megfogjuk peticionálni. Bejelentésem kínosan érintette az ellenfelet és az ügyvezető Pálosival az irodájába ment, ahová rövidesen engem is behívott. Közölte Pálosival, hogy az eddig jegyzőkönyvezett szabálytalanságok elégségesek ahhoz, hogy a választást megsemmisítsék, ha mi óvást emelünk. Neki pedig semmi kedve újból végig csinálni a dolgot. Megkérdezte el lehet e megeggyezés sel intézni az ügyet? Pálosi kijelentette, hogy erre nincs felhatalmazása, de felkeresi a megbízóját. Rövidesen vissza is jött és közölte, hogy a megbízója nem alkuszik. Láttam, hogy az ügyvezetőnek nagyon nem tetszik a válasz, amit tudomásul vettem. Később odajött hozzám és behívott az irodájába. Becsukta az ajtót és rá sem ismertem arra az emberre, aki eddig szívvel-lélekkel kiszolgálója volt Subiknak. — Ide hallgasson Dancza úr! Az lehet, hogy a méltóságos úrnak mindegy, hogy ezt a cirkuszt hányszor csináljuk végig, de nekem nem, mert teljesen ki vagyok merülve. — Én is fogytam van 6 kilót — mondtam. — No én teszek Önnek egy ajánlatot. Holnap még tart a számlálás és én az éjjel igazságot teszek ebben az ügyben, de Ígérje meg, hogy nem óvják meg a választást. Rendben van? — Ez attól függ, hogy ez mennyit jelent a mi számunkra — mondottam. — Annyit, hogy az általános munkavállalóknál az Önök szavazatait hozom ki némi többséggel s így 4—4 arányba kerülnek be a választmányba. Reggel korán bementem és ő maga nyitott ajtót. Látszott, hogy nem sokat alhatott. Az asztalon két halom szavazólap a kereszt az egyiken az l-es, a másikon a 2-es kockába volt írva. — Meg van elégedve? — kérdezte. Ha kihozza az említett eredményt akkor igen — válaszoltam. Az l-es szavazólapokra mutatott. — Tessék! Ez az Öné. Kinyitottam a kályhaajtót és néhányat meggyújtva beleszórtam az egészet. Ő meg a feltépett borítékokat nyomkodta a kályhába. Ezután az általa kitöltött szavazólapokat kezdte borítékba rakni. Közben az ügyvezető elmondotta, hogy min ment át az elmúlt időkben. Többször figyelmeztette Subikot, hogy kockázatos dolgokat csinálnak, deSubik durván leintette. — Könnyű neki — mondotta dühösen. Akár milyen botrány történik ő nem veszti el sem a kanonoki cingulusát sem az irodaigazgatói állását, de én a nyakam törhetem. Az igazgatóval történt megállapodásomat még aznap reggel express levélben közöltem Gál elvtárssal. Este felé az igazgató kért az irodájába. A telefonhoz Szakasits Antal elvtárs kéretett. Nem akarták hinni a levélben közölteket, de azt mondtam: szószerint vegyék, amit írtam. Titoktartást kért és azt, hogy másnap a végleges eredményről telefonon értesítsem őket. Közben úgyhatároztam, hogy a választási okmányokat felkísérem Pestre s így nem is telefonáltam. Erről Szakasits elvtárs nem tudott és még a délelőtt a következőket írta : „Bpest, 1929. május 16. Kedves Dancza Elvtárs! Megérkezésem után Peyer elvtárssal azonnal megbeszéltük az összes ügyeket. Most délelőtt féltizenkettő van és megállapodásunkhoz híven nem hívott fel bennünket az eredményről való értesítés végett. Rendkívüli fontos, hogy úgy a teljesen részletezett eredményt, mint a jegyzőkönyvekbe foglalt összes adatokat, sőt ami azóta is felmerült express levélbenhxildjékhe hozzánk. Ugyancsak küldjék be az összes nyomdaszámlákat, valamint a költségelszámolást, azután a költségeiket megküldhessük. Peyer elvtárs ma a parlamentben már is szóváteszi a dolgokat, kitér Bubikra is és intézkedem, hogy a holnapi Népszavából (pénteki) a kiadó hivatal 150 példánnyal többet küldjön. 294