Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Dancza János: Az egri szakszervezetek harcai a Tanácsköztársaság megdöntése után II.

Gondoskodjanak az elterjesztéséről. Vigyázzanak arra is, hogy az ügyvezető által végrehajtott dolog teljesen diszkrét maradjon. Sándor Imrével üljenek össze és a Subikra vonatkozó adatokat (Nagy János esete stb.) küldjék be ajánlott levélben Peyer elvtárs nevére. — Üdvözlöm Önt, Schiller, Sándor Imre és az Elvtársi tisztelettel összes többi elvtársakat. Szakasits Antal" (48) PH. Peyer a parlamentben szóvátette Subik dolgait és letette a ház asztalára az Érseki Szent János nyomdában készült bizalmas Körlevél egy példányát. A Népszava május 17-i száma pedig közölte az ügy körülményeit. Ebből küldtek Egerbe 150 példánnyal többet, amit rövid idő alatt szétkapkodtak. Pesten az OTI székházban találkoztam az elvtársakkal és átadtam nekik, amiket levélben kértek. Az a levél, amelyben a petíció ügyében döntöttek sajnos elveszett, de a lényege emlékezetem szerint ez volt : „Ismerve azokat a körülményeket, amelyek között ezt a választást lefolytatták az elért eredménnyel teljesen meg vagyunk elégedve. Vannak kerületek, ahol a harcot nem olyan nehéz körülmények közt kellett lefolytatni, mint önöknél és mégsem tudtak az elvtársak jobb eredményt elérni. Tehát a választást ne óvjuk meg." Ezt közöltem is az ügyvezetővel, hogy nyugodtan alhasson. Az országos eredmények láttán még meggyőzőbb volt a Szaktanács döntése. A nagy ipari központnak számító Miskolcon is csak 2.454 — 2.132 arányban győzött a munkások általános választó csoportjában a listánk. Akkor a mi 1.356 — 1.180 arányú győzelmünk is elfogadható volt. Eőként ha figyelembe vesszük, hogy a listánk hét választó körzetben um. Baja, Makó, Sátoraljaújhely, Szekszárd, Székesfehérvár és Veszprémbe alulmaradt, Nyíregyházán pedig 2.013 — 750 arányú súlyos vereséget szenvedett. Munkánkért az ügyvezetőn és a Szaktanácson kívül Subiktól is elismerést kaptunk. Az EGER május 17-i számában többek közt a következőket írja : „. .. Ezt az eredményt látva feltehetjük a kérdést, hogy mi lett volna a szavazás eredménye akkor, ha a polgári társadalmunk minden tagja épp úgy átérezte volna kötelességét a nemzettel szemben, mintahogy minden szociáldemokrata átérezte kötelességét a párttal szemben ?!..." Subiktól és az EGER-től ennél nagyobb elismerést nem is várhattunk volna. A feltűnően sok érvénytelenített 584 szavazatra a lap szerényen csak annyit jegyez meg: „... a szavazólap nem megfelelően lett ellátva a követelményeknek. " Arról hallgat, hogy ezek voltak az irodák szavazatai. Pontosan ezen a napon érkezett a Népszava máj. 17-i száma. „Egy évtizedes üldöztetésre kapott választ a reakció a Társadalombiztosító választásain." cím alatt ismerteti Peyernek a parlamentben elmondott beszédét, amelyben kitért Subik manipulációjára is. „Subik kanonok most egyenesen utasította az alárendelt plébánosokat, hogy a Nemzeti Blokk jelöltjeinek érdekében lépjenek érintkezésbe a jegyzőkkel. Subik kanonok törvényszegésre utasította a plébánosokat, amikor meghagyta nekik, hogy bírják rá híveiket, hogy az ő jelenlétükben tegyenek keresztet a szavazólapokon a Nemzeti Blokk kockájába." Mint derült égből a mennykőcsapás úgy némította el az EGER hangos dicsekvését a leleplező cikk. A lapot elvtársaink és a polgárság percek alatt elkapkodták és egy óra múlva már az egész város arról beszélt, hogy a Társadalombiztosító választáson a Nemzeti Blokk csalással és törvénysértéssel érte el az eredményét. A Körlevélnek a parlamentben való szóvátétele nagy zavart keltett az érseki irodán. Subik kínos helyzetbe került és hívatta Radilt. A nyomdaigazgató, aki már 295