Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Dancza János: Az egri szakszervezetek harcai a Tanácsköztársaság megdöntése után II.

egy órája elindult ide. Egymásra néztünk és valami rosszat sejtettünk. Schiller volt a munkavállalók listavezetője és nála voltak az ajánlóíveink s ezeket neki kellett benyújtani. Ekkor tűntek fel a Nemzeti Blokk emberei és mondtam az elvtársaknak szállják meg az irodaajtót. így is történt. De hol lehet Schiller? Néhányan szaladtunk a bérelt helyiség felé, de ott nem is látták. Most hol keressük? Átkoztam azt a percet is, amikor ezt a szószátyár embert bekapcsoltam a munkába. Azt tanácsoltam az elvtársaknak, hogy különböző helyeken keressük, és ha ismerősökkel találkozunk mondjuk meg, hogy ők is keressék. Rövidesen már vagy 13 ember kereste, de nem találtuk. Már 9 óra is lehetett, amikor találkoztam Brachman elvtárssal. Elmondtam neki, hogy Schillert keressük. — Lehet, hogy az Otthon kávéházban van, mert ott szokott kártyázni — mondta az elvtárs. Elhűlve néztünk egymásra. Kártyázni ilyenkor, amikor annyi önzetlen és fáradságos munka eredménye forog kockán? Az elvtársnak igaza volt!... Schiller ott ült cigarettázva, kezében kártya s az asztalon néhány pengő. Mondtam neki, hogy jöjjön azonnal az OTI-hoz. Az órájára nézett és bosszúsan mondta, hogy még nincs későn. Későn volt! Hiába szálltuk meg a folyosót az ügyvezető annak a listának az ajánló íveit fogadta el először, amelyiké hiánytalanul együtt volt. Egy lelkiismeretlen ember miatt sokat vesztettünk és még nekünk kellett pótolni jónéhány ajánlót, aki a másik íven is szerepelt. Schiller ezzel a magatartásával minden tekintélyét elvesztette, és nem kívánatos elemmé vált. Az a tény, hogy pénzre, rendszeresen szokott kártyázni, gondolkodóba ejtett és megkértem Pénz Sándor, Ankli József, Benedek János és Molnár Károly elvtársakat, akiknek állítólag az együttes aláírásukkal lehet az otthon-alapból pénzt felvenni, hogy számoltassák el Schillert. Schiller a választások utánra Ígérte az elszámolást, ami csak erősítette a gyanúmat. A történteket megírtam Gál elvtársnak és ahogy az ápr. 22-i válaszából látom nagyon el lehettem keseredve. Az íveink benyújtása után az ügyvezető közölte velem, hogy a listánkon nincs 20 jelölt és ezért megsemmisítik. Ezt express levélben közöltem Gál elvtárssal, aki válaszában azzal vígasztalt, hogy elkeseredésre nincs okom, mert más helyen sem mennek simán a dolgok, és azt kérdi, hogy a mi íveinket vették-e át elsőnek? (41) Az EGER ápr. 23-i száma beszámol az ajánlási ívek benyújtásáról és szemrebbenés nélkül azt hazudja, hogy a Nemzeti Blokk emberei már reggel 8 órakor ott voltak a „szúk folyosón", ahol mi csak 10 óra után jelentünk meg. Apr. 23-i levelében Gál elvtárs közli, hogy az ügyvezetőnek nincs joga ajánló íveinket megsemmisíteni, és panaszunkat bejelentette a választási főbizottságnak. (42) Apr. 24-i levelében Gál elvtárs a plakátok ügyében tájékoztatott és arról, hogy a postai szavazás hogyan történik. (43) Persze a mi választókerületünket illető plakátjainkat magunknak kellett elkészítetnünk. Egerben három nyomda működött és úgy gondoltam, hogy ezzel nem is lesz probléma. Volt! Egyetlen nyomda sem merte vállalni a plakátjaink elkészítését. Hát ez is a klérus hatalmát jelezte. íme még csak meg sem tiltja, hogy részünkre munkát vállaljanak és mégsem merik. Hiába, akkortájt a reverendának még az árnyéka is ijesztő hatalom volt, főként ha kanonoki cingulus is lógott róla. Meg tudtam, hogy Mezőkövesden van egy kis nyomda, de az is a klérus kezében van. Próbáljuk meg! Sugár elvtársnak volt egy motorkerékpárja. Egy óra múlva már szedték is a plakát szövegét. A plakáton persze rajta volt: Készült Mezőkövesden a Szent József nyomdában. Mondanom sem kell, hogy ezen a plakáton sokáig derült az egész város és máig sem tudom, hogy Subik hogyan köszönte meg a mezőkövesdi plébánosnak, az meg az idős nyomdásznak, aki elvállalta a plakátunk elkészítését. Az EGER ápr. 27-i száma közli a szokásos hírt : „Május 2-ig tilos a felvonulások 288