Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Dancza János: Az egri szakszervezetek harcai a Tanácsköztársaság megdöntése után II.

Budapest, 1928. szeptember 5. Helyicsoport T. Vezetőségének. Eger. Tisztelt Szaktársak! A munkásotthonra vontakozólag 1647/1927-számú levelünkben december 31én megírtuk, hogy a központ 320 pengővel fog az egri munkásotthonhoz hozzájárulni és ha további összeg válna még szükségessé, azt fedezzék a csoportok, köztük a mi csoportunk is. A Szaktanácstól kaptunk értesítést, mintha mi ezen összeget nem akarnánk az otthon megteremtése céljából rendelkezésre bocsájtani, ez tévedés; mi az összeget bármikor ha azt látjuk, hogy szükség van rá az ingatlan kifizetése céljából, azonnal kiutaljuk. Nekünk azóta egyáltalán semmiféle értesítést erről nem küldtek. ... Szaktársi üdvözlettel PH. Kardics Kálmán Titkár (26) íme az a tehetetlen kétbalkezesség, amiről beszéltem. Gál elvtárs előbb ismertetett levelében csak négy szakmáról tesz említést és kifelejti a nyomdászokat, cipészeket és a kereskedelmi alkalmazottakat. Az élelemzési munkások részéről mint hozzájárulást 240 pengőt említ, holott a Kardics elvtárs idézett levele leszögezi, hogy ők erre a célra már 1927-ben 320 pengőt ajánlottak fel, de azóta sem kaptak a Szaktanácstól a felhasználást illetően értesítést, amikor pedig kapnak, a Szaktanács úgy értesíti őket, mintha ők nem akarnák ezt az összeget adni. Csak azt sajnálom, hogy akkor még nem írógépen hanem kézzel írtam a leveleimet és így nem maradtak meg a másolatai, amelyekből láthatnánk, hogy egyike-másikából bizony nem hiányzott a paprika sem. 1929-ben az építőmunkások helyzete tartósan rosszabbodott. Ekkor már a vasasoknál is jelentkezett a munkanélküliség. Pedig ebben az évben nagy erőpróba előtt állit a szervezett munkásság, mert közeledett az OTI önkormányzati szerveinek a megválasztása. Országszerte nagy készülődés és agitáció előzte meg a szervezett munkásság és a reakció összecsapását. A Szaktanács a választások megszervezésével Heves megyében engem bízott meg. En magam nem vállaltam jelöltséget, mert ha választások nem esedékesek, már tavasz elején Pestre mentem volna dolgozni. Ezt a megbízást főként azért vállaltam, mert tudtam, hogy ellenfelünk ebben a harcban is Subik Károly kanonok lesz. Ennek az embertelen, dölyfös főpapnak pedig a munkásság sokkal tartozott és szerettem volna alaposan visszavágni neki. A választások május 12-13-án voltak, de mi már februárban megküldtük a jelöltjeink névsorát. A Szaktanács március 23-i levelében már közli; „.. . az egri kerületi pénztár mellé 8 tagú választmányt és 8póttagot választanak az ipari munkáscsoportba, a tisztviselő csoportba 1 rendes és 1 póttagot, ezen kívül lesz a háztartási alkalmazottak csoportja. ..." (27) A háztartási alkalmazott jelölésénél egyszerűen elakadtunk. Kik alkalmaztak akkor szobalányt, szakácsnőt vagy pláne parádéskocsist? Egyéb sem kellett volna a munkaadójuknak, mint megtudja, hogy az ő alkalmazottja a „vörösök" listáján szerepel. Ezt a nehézségünket tükrözik a fentebb említett levél következő sorai is : „.. . Nagyon furcsán fog festeni, ha Önöknél nem tudunk majd háztartási listát kiadni, ezért kérjük szíveskedjenek majd legalább 2 olyan háztartási alkalmazottat szerezni (cseléd, szakácsnő, soffőr, parádéskocsis), akik a jelöltséget hajlandók vállalni." Végül ezt a kérdést is megoldottuk. 280