Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)
Dancza János: Az egri szakszervezetek harcai a Tanácsköztársaság megdöntése után II.
A Szaktanács február 25-i levelében megkérdezi, hogy a jelöltjeink közt: „... van-e olyan, aki nem igazolt és elbocsájtott pénztári tisztviselő volt, vagy akit a kommün után elitéltek, mert ezek a Társadalombiztosító önkormányzati szerveibe nem jelölhetők." (28) A reakció már jóelőre félt ezektől a volt Munkásbiztosító Pénztári alkalmazottaktól, mert tudta, hogy ezek nemcsak baloldali beállítottságú emberek, de ismerik is a betegsegélyezés minden részletét. Azt is tudták, hogy a rendszer a biztosítottak pénzéből fenntartott intézményt a reakciós elemek mentsvárának alakította át és érdekükben az adminisztrációt elképesztően felduzzasztottá. Volt minisztereket és államtitkárokat ültetett ide busás fizetéssel. Erre csak egy helyi példát említek meg. A Munkásbiztosító Pénztárnak Egerben a Knézich Károly utcai helyiségében az ügyvezetőkkel együtt hat tisztviselője volt. A kommün leverése után a régi tisztviselők zömét elbocsájtották és az intézményt OTI-nak nevezték el. Az eddigi keretek alatt egy másik helyiségre is sürgősen szükség volt. A két épület helyiségeinek az irodáit elegánsan berendezték és ezekben most már mintegy 42 tisztviselő gyámolította a biztosítottakat. De hogyan? Nem árt ha idézek néhány jellemző esetet, ami ma már szinte hihetetlennek túnik. Volt az intézetnek egy öreg, vallásos altisztje, a Csenár bácsi. Kulcsokon és egyebeken kívül a pálinkás fiaskó is ott volt a zsebében, ezt az orra is mutatta. Akinek az orvos szemüveget vagy egyéb más gyógyművet rendelt azt Csenár bácsi adta ki. Budapesten szemműtéten estem át, amit az európai hírű Grósz Emil végzett. Az általa írt kombinált szemüveg — vénnyel jelentkeztem az OTI-ban. Rábíztak Csenár bácsira, aki kivitt a raktárba. Egy ládában többszáz drótkeretes szemüveg volt és találomra kivett egyet. Egy távolabb álló ládára tette a mutató ujját, és kérdezte, hogy látom e? A szemüveget tokba tettem a vényemet kivettem a kezéből és Pestre utaztam, ahol bemutattam Grósz professzornak a gyógyművet. Felháborodva mutatta meg munkatársainak és írt egy levelet az ügyvezetőnek, hogy ha nem a megfelelő szemüveget adják, felettes hatóságánál jelentést tesz ellene. Az ügyvezetőt nemcsak ezzel ijesztettem meg, de maradéktalanul kifizettettem vele minden költségemet. Persze Csenár bácsi más gyógymúvek szakértője is volt. 0 osztogatta a raktárban a has és a sérvkötőket is és ha női rászorultról volt szó a próbálgatás idejére diszkréten kiment a raktárból. Akkoriban az OTI-ban volt egy kimutatás a gyógyszerek árát illetően, amit az orvos akkor sem léphetett túl, ha tudta, hogy a beteg nélküle belepusztul. Emiatt Dr. Sándor Imre sokat veszekedett az ügyvezetővel, mert nem a kimutatást, hanem a beteg állapotát nézte. Hogy a rendelők hogyan voltak felszerelve ? A mondottak után ez is elképzelhető. Egy alkalommal valami bőrgomba telepedett az államra és felmentem az Érsek utcai rendelőbe, ahol Dr. Joób Géza jónevú bőrgyógyász rendelt. Tél volt és a rendelőben egyetlen fogas, amin az orvos kabátja és kalapja volt. Miután a rendelőnek várószobája sem volt, a betegek ruházata egyetlen fenyőfa lócán volt halomba rakva. Itt a legkülönbözőbb bőr és egyéb betegek ruházatáról volt szó, ami egymagában is terjesztője lehetett bizonyos betegségeknek. Egy alkalommal az egyik beteg a kabátjával lerántott egy másikat, amelynek az ujja egy véres, gennyes tálba estt. Az orvos alkohollal mosta le a kabát ujját. Kérdésemre az orvos elmondotta, hogy már többször kért fogast a rendelőbe, de nem nem kapott. Másnap felkerestem az ügyvezetőt és elmondtam neki, hogy mit láttam a rendelőben. Két nap múlva Dr. Joób meglepetésére fogasokat szereltek fel a rendelőbe. Persze volt panasz egyes OTI orvosok ellen is. Volt egy Karikás József nevű orvos, aki ritkán volt józan a rendelés alatt. Egy alkalommal a vizsgált beteg, az 281
