Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Korompai János: Cédulák Gárdonyi Géza hagyatékában II.

szakaszát. Lelkesen üdvözölte A bor sikerét és a legszélsőségesebb szenvedéllyel ítélte a Kisfaludy Társaság rövidlátását, amikor elutasították Gárdonyi felvételét. Érzelmileg érthető, hogy Gárdonyi írni akart (talán írt is) Tóth Béláról, amikor barátja 1907 áprilisában mehalt. Ehhez a megemlékezéshez gyűjtött anyagot a 74.63.2. Itsz. borítékban talált három cédulán. A borítékon „Agyag", „Emlékezés" címszavak olvashatók Részlet az „Emlékezés Tóth Béláról" című, 74.63.1.a. Itsz. cédula szövegéből: „... Temetése .. . Árva volt a temetésén is, mint életében. Újságírók és ellenségei. Csak a kegyesrendűekből nem volt ott senki, pedig ezt a szerzetet mennyi szeretettel emlegette. A zsidók keresztényebbek voltak, mint ők ..." A cédula aljára később, más írással, saját magának szánt utasításként felírta: „Atnézendők a levelei." A 74.63.l.b. Itsz. céduláról: „... Példa, hogy mindent helyeselt. Egy hencegő német a hajón. — Szóljak neki? — Nem érdemes. — Igen. Kisidő múlva: —Ez mégis tűrhetetlen. — De mi közünk vele! — Igaz. — Az ilyen embert tárgynak kell nézni. — Ez az én véleményem is. Öt perc múlva jelkelt és pofon ütötte a németet..." A 74.63.I.e. Itsz. cédulán Gárdonyi többek között ezt jegyzi fel Tóth Béláról: „.. . Mindenkit gyűlölt, utált, szamárnak tartott, de ha valaki közeledett hozzá, abban a pillanatban szerette. Az utcán mindig magányosan s nyugodtan, felvont szemöldökkel a semmibe nézve ... Sohse sietett ...". Külföldi írókról és műveikről szólnak a következő jegyzetek: Dosztojevszkijről, a Gárdonyi által szívesen olvasott és tanulmányozott, rá jelentékenyen ható nagy orosz klasszikusról szól a 75.1.1. Itsz. cédula: „Dosztójevszki: Podrosztok (L'adolescent, Junger N achwuchs)

1 ь Еду szeleburdi legényke története, aki a fecsegéseivel minden vele érintkezőnek megzavarja a fejét. Utoljára maga a szerző is úgy belezavarodik a sok zavarodásba, hogy nem bír a regényből kigázolni. " A 75.2.1. Itsz. cédula szövege: „Drews Arthur:

11 die Christusmythe, Died. 1911. továbbá Jülicher s másefféle sonkától irtózó tudósok, kik arról írnak könyvet, hogg Jézus soha nem élt, csak a népek fantáziája szülte. Dehát mi szülte a tanítását ? Vagy ki ? Ha egyes ember volt, oly nemes tökéletes, isteni, akkor az volt Jézus, csakhogy más néven, s az emberiség csak egy nevet veszített. Mert nemtelen, tökéletlen, Semmi nevű istent valló a fantázia világában sem alkothat mást, csak nemtelent, tökéletlent, istentelent. „Saját képére és hasonlatosságára" — teremt az író is, — csak a maga lelkét lehelheti bele. Hapedig a közgondolkodás szülte a kereszténységet, szükség volt reá, — az emberiség előrehaladó részének volt reá szüksége." Van még egy jelentékeny félmondatnyi folytatása ennek a jegyzetszövegnek, amit Gárdonyi utólag kihúzott: „... egy lépcső a tökéletesedés útján". A következő két cédula a nagy szovjet proletáríróra, Gorkijra

18 vonatkozik. A 75.3.1.a. Itsz. cédula szövege: „írod. Gorkij elbeszéléseinek alapja mindig valami szenvedős kellemetlen állapot. Érzésünket beleviszi, s érzésünk szabadulni óhajt belőle. Ha sikerül, megkönnyebbülünk, boldogok vagyunk; ha nem sikerül, akkor is könnyebben lélegzünk: — Hálistennek, hogy nem velünk történt. — De mégis csak olyan öröm ez, mint az egyszeri juhász kutyájáé .. . "

19 A 75.3.l.b. Itsz. cédula: „írod. Ha Gorkij véletlenül nem író lett volna, hanem szobrász, látnánk emberi alakokat: hol háromlábút, akinek feje nincs, hol ötkezűt, akinek dereka nincs, vagy elefánttestű embert gólyalábon és mopszliorral. De azért éreznénk, hogy minden emberében van lélek. " Gárdonyit sokan és hosszú időn keresztül Schopenhauer

20 pesszimista filozófiája hatása alatt állónak mondták. íme Gárdonyi véleménye erről a német filozófusról a 75.4.1. Itsz. cédulán: „Schopenhauer. Az élet semmiségéről, stb. Ha valaki keserűséget kotyvaszt magának, minek itatja meg másokkal is ? " 251