Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Korompai János: Cédulák Gárdonyi Géza hagyatékában II.

A drámaírásra, vonatkozó szöveggel előkerült két újabb cédula ismét megmutatja, hogy milyen sok gondot okozott Gárdonyinak az a nem egészen sikeres törekvése, hogy a drámaírás terén is maradandó müveket alkosson.

12 A 74.58.La. ltsz. cédula szövege a következő : „Ha írok még valaha a színpadnak, kötés: két két színész tanulja meg a főszerepeket. Mert így ammiatt csalódik sokszor az író is, a színház is, hogy a színész, akire a főszerepeket bízták nem volt rávaló. Operettliket lehet a primadonnára szabni, de a drámákat nem a színésznek írjuk. — A kettős szereposztás publikumot is vonz, ha az igazgató mindgyárt az elején hirdeti, hogy a főszerepet felváltva játszák. A színlapra is rá lehet nyomtatni: A főszerepet ma ez játsza. (S a színésznek is jó. Sok másodrendűnek tetsző csillagról kitűnhetik, hogy elsőrendű. Később aztán, ha látszik, hogy melyik színésznek való jobban a szerep, a másik szimplán és feltűnés nélkül lemaradt a színlapról, s reménykedhetik majd, hogy egy jobban nekivaló szerepben ő kerülhet megint fölül.) " Gárdonyit a Nemzeti Színház akkori igazgatója, Beöthy László A bor előadása után elkényeztette. Az író később szinte előjogának tekintette, hogy mindenbe beleszóljon. Ez odáig ment, hogy a Falusi verebek bemutatójára készülve már „A szerző ellen meg kell védeni a színházat".

13 A bemutató (1909. január 8.) után Gárdonyi Géza újabb színdarabot nem írt. Feltehető, hogy az előbb ismertetett cédula 1909-ben, vagy azt követően keletkezhetett. Valószínűleg korábbi keletű a 74.58.l.b. ltsz. cédula, amelyről ezt a gyakorlati útmutatást olvashatjuk : „Drámai művek. — Bővebben jegyeztetni a, színész cselekvéseit. Egy jegyzetben figyelmeztetni, hogy a, szónak is csak annyiban van értéke, amennyiben az is cselekvés. De abból kell a legkevesebb." Egyes írókra vonatkozó véleményét Gárdonyi gyakran megszövegezte és ezek a vélemények rendszerint keményen bírálóak. Mások munkáját ugyanolyan szigorúan mérte, mint a magáét. Nem kímélte sem a hazai, sem a külföldi irodalom nagyságait. Sok ilyen feljegyzést találtunk már a titkosírásos hagyaték feldolgozásakor (a magyar írók közül Adyról, Arany Jánosról, Herczeg Ferencről, Jókairól, Kassákról, Mikszáthról, Molnár Ferencről, Petőfiről, Szabolcska Mihályról, Szabó Dezsőről; a külföldiek közül Dickensről, Dosztojevszkijről, Maupassantról, Mark Twainról, Tolsztojról, Turgenyevről, Zoláról és másokról olvashattunk), továbbá a néhány évvel ezelőtt közreadott levelezésben

14 és a cédulákról szóló első közlésben is. Ezekhez csatlakoznak a következő cédulákon talált megállapítások: A magyar írók közül Ady Endréről szól a 74.60.1. ltsz. cédula szövege: „Ady: cifrán mondja a. semmit. " A 74.61.1. ltsz. cédula Szász Károlyt bírálja: „. . . Szász Károly műfordításai olyanok, mintha valaki herbarium alakjában mutatná be a tavaszt, pántlika, alakjában a szivárványt és okarinán egy orkeszterzenét." A 75.6.1. ltsz. cédulán a következő mondat áll Mikszát

h Kálmánról : „Mikszáth: A megöregedett pajkosdiák. " Ugyanazon Simonyi Zsigmond nyelvészről ez olvasható: „Simonyi: Ember, aki kéz nélkül születik, és az a mániája, hogy a zongora-játékot senki se érti úgy mint ő. " Tompa Mihállyal foglalkozik a 74.62.1. ltsz. cédula: „A magyar képzelődésben az emberek virággá nem változnak. A katáng a német képzelődésben kedvesét harcból hazaváró leány. — Tompa virágregéi nem magyar gyönyörűségek. " Tóth Bélához Gárdonyi Gézát szoros barátság fűzte. Ezt bizonyítja az egri múzeum gyűjteményében levő, 1894 és 1905 között keletkezett tizenkilenc levél, amelyet Gárdonyi barátjától kapott. Tóth Béla szinte elsőnek

15 vette észre és hirdette, hogyan nőtt az egri magányban menekülő író az akkori magyar irodalom kiemelkedő alakjává. Gárdonyi többször meglátogatta barátját és beavatta terveibe. Tóth Béla elkísérte Gárdonyit Törökországba és gondosan figyelte pályája minden 250