Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Korompai János: Cédulák Gárdonyi Géza hagyatékában II.

A 74.55.1. ltsz. alatti cédula szövegéből érezhető Gárdonyi elkeseredése az első világháborút lezáró békeszerződés miatt: „Az antant békeszerződésének nyilvánosságra vetésekor Voltairenek ez a mondása jutott eszembe : Nincs szerencsétlenebb nemzet a magyarnál ! A „Nemzetek lelke" (Essai sur les moeurs et Г

'esprit des nations.) című könyvében írta. A baseli 1785-i kiadás 303. lapján olvasható. — Szeretném a franciák elé tenni, s kérdezni tőlük : — Vájjon ha Voltaire szobra ott az Institut előtt egy percre életre kelne, hogyan folytatná önöknek, messieurs, ezt a mondatot ? A Gondolat riportere — ugyancsak ferdítve, másítva — ezt a nyilatkozatrészt is belevette az előbb tárgyalt cikkébe.

7 A 74. 32.1. ltsz. alá iktatott újabb két cédula szövege érdekes és az első közlés anyagát jól kiegészítő részlet Gárdonyi kultúrpolitikai elképzeléseiből. A g. cédula: „Kulturegyesületeket alakítani mindenfelé, olyan városokban, ahol nincs. Kisvárosokban is. A kultúregyesület dolga nem csak felolvasások. — Falvak, puszták egy-egy ilyen kisváros körzetei lennének. — Kalendárium, — Vándorszínészet — Nép újsága — Vallás és közművelődésügyi miniszter. " A h. cédula szövege : „Mondások gyufáskatulyákra, pálinkásbutykosokra, poharakra, dohányburok-papirosokra, szárakra, kaszinó belső falára — Pálinka butít, bor vadít : víz az egészséges ! " d) Művészet. Ujabban több figyelemre érdemes jegyzet került elő ebből a tárgykörből. A művészettel általában foglalkozó cédulák csoportjába iktatott 74.38.l.f. ltsz. feljegyzést Gárdonyi tintaírással írt keltezéssel látta el. A szöveg külseje véglegességét, kézirat-jelleget mutat, de megjelenéséről nem tudunk. A rajta olvasható szöveg : „Műalkotás. — Felállították a szép márványszobrot. Mindenki csodálta. Azután előbuktak a homályból a békák. Felfúvódva, biggyegve szemlélték. — Hát ezt bámulják úgy az emberek? — Akinek szeme van, láthatja, hogy valójában mészkő, csakhogy ki van faragva. Hitvány kő, nem egyéb ! — Faragás, nem egyéb. Egy fiatal béka hallgatva járta, körül a szobrot. F öl-fölágaskodott. Fintorgott reá elől, hátul. — S még azt mondják hogy van valami benne ! — — Mit magasztalnak azon a faragó emberen ? — fakadt ki a lapu alatt egy kutyorgó sárgaszemű. Voltaképpen az is csak olyan béka, mint mink. Föcsölök rá és az alkotására is. S nekifordította a méregmirigyét a szobornak, — leföcskendezte. — Semmisítsük meg ezt a hitvány csinálmányt ! — kiáltotta a többi is. Mutassuk meg, hogy mink is vagyunk ! S bef öcskendezték a szobrot. — Idővel hova lettek a békák ? — nem tudom. Nyirkuk, nyáluk, piszkuk leporladt a márványról. — Az alkotás maradt. — (1901. márcz. 30.) A 74.38.Lg. ltsz. cédula a Petőfi Társaság 1914. december 19-i beszámoló ülésére szóló meghívó felének hátlapja. Javításokat tartalmazó, hevenyészett, grafitceruzás szövege a következő : „Jellemző az angol nemzetre, hogy nagy zenészeket nem adott a világnak. (Angol) Se komponistái, se virtuózai. Angol hegedűművész nem járta még a világot. Mégcsak zongoraművész se. Magát Paganinit (kifüty) is hidegen fogadták: jobban csak azért hallgatták meg, hogy elmondhassák: Hallottam. — Dehát hogy is becsülhették volna meg P-t, mikor (saját) tulajdon fiokat: Sekszpirt se becsülték. "

8 A 74.41.1. al. ltsz. alatt iktatott jegyzet gépelt kézirat 6 autográf javítással. A cédula jobb alsó sarkára Gárdonyi ráírta, hogy „Megj. A hét 1913. jubil. számában". A közlés ténye ellenére, a szöveg elvi fontossága és rövidsége miatt a feljegyzést szószerint idézzük: „Poétika. — Látta repülni a sast a bagoly. Es szólt: — Tehát ez az ! így szállnak fenn. Ezt megfigyelem. Es megfigyelte, jegyzetekbe szedte, szerves egészbe kögítette, szóval: könyvet írt róla. — Azóta mindenütt, hol a zsenge nemzedék tanul, s a bagoly könyvét a baglyok 247