Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Korompai János: Cédulák Gárdonyi Géza hagyatékában II.

rákényszeríti az emberiséget, hogy a kaszárnyákban tudományként tanulja a gyilkolást ? Az egyház, amely közömbösen nézi a nyomorgó milliókat, az éhezőket, elnyomottakat, a pestis millió árváit, a nyomorúságtól űzött százezrek népvándorlását, a prostitúciót, a kórházakat? Ki a keresztény ? a Pápa, aki politizál ? A kirány, aki fegyverrel uralkodik ? " 2./ (74. 23.1.t. ltsz.) „Bangha Béla cikkére 1917. márc. 20. A felső, legértelmesebb osztály fér fiainak langyossága a vallás iránt : a papság elmaradottsága az apologetika terén. A kereszténység fáját új meg új fejszék iparkodnak kidönteni. Még kereszténynek született emberek is, amilyen Nietsche volt, meg amilyenek a német monisták, az olasz modernisták. Hogy elégíthessen meg engem egy falusi papnak a prédikációja, vagy gyóntatószékbeli oktatása, aki a szabadakarat — tehát a bűnös és erkölcsi cselekedetek —, kérdéseiben 5 — 600 évvel áll hátrább. Egy újjnyicska iskolai könyvből tanulta a filozófia történetét, és talán csak Hegelig. Azt is elfelejtette. Spencer nek már hírét se hallotta. A filozófia és morálelméletek mégújabb tusakodóiról pedig sejtelme sincsen. Még főpapjaink gondolkodása is csak a breviárium eszmekörében él. Hogyan lehessenek ezek nemzetek és világ vezetői ? Katolicizmus ilyen körülmények között nem jelent egyebet, csak kegyes külsőségeket: templom, kápolna, útszéli kereszt, harang, orgona, szentostya, püspöksüveg, négylovas hintó smf. Szóval a régi kegyes mixed-pickles, amelynek elpókhálósodott az üvege, megromlott a levegője. Az édessége pedig úgy leülepedett a fenekére, hogy az ízét elvesztette. Az ördög ma már nem kecske képében jelenik meg, hanem könyvek és újságok alakjában. Nem szentelt vízzel győzhető le, hanem rotációsokkal. " c) Politika. Az első közlés 43. jegyzetében említettük, hogy Gárdonyi igen keményen ítélte meg a zsidóság társadalmi szerepét. E megjegyzést és az első közlésben idézett idevonatkozó cédulák tartalmát jól kiegészíti a 74.25.1.0. ltsz. alatt nyilvántartott és 1920 körül keletkezett feljegyzés: „A zsidókérdésről. — Bizony sajnálatos, hogy az 1867-i emancipáció után 50 évre még mindig van zsidókérdés. Mink akkor azt véltük, hogy nem lesz soha többé. Hiszen azért alkottuk azt a törvényt, hogy ne legyen. Csak húsz évvel előbb emencipáltuk az örményeket, hát volt azontúl örménykérdés Magyarországon ? Miért van zsidókérdés ? Feledjenek rá maguk a zsidók. Ha az ügyük tárgyalása rám volna bízva, szívesen megajánlanám nekik, hogy üljenek ők is az asztalhoz és mondják meg ők maguk: ha Dávid király országában történik az, hogy a magyarokat befogadják és megadják nekik a magukéval egyenlő polgári jogokat, és a magyarokról van most szó Zsidóországban, hát mondják meg: hogyan ítélnék meg a magyar nemezetet ? és miképpen intézkednének, hogy Zsidóországban soha többé magyarkérdés ne legyen ? " Ez a nyilatkozat megjelent a Gondolat című folyóiratban. A pontosan meg nem állapítható keletkezésű szám 13/14. oldalát megtaláltuk az egri múzeum gyűjteményében. Gárdonyi a cikk címe (Gárdonyi Géza a zsidókérdésről és egyebekről) alá grafitceruzával ezt írta: „Másított szavakkal helyenként". A „másítás" különösenjelentékeny az utolsó mondatban, ahol az előbb idézett eredeti szöveggel szemben az újságíró ezeket adja Gárdonyi szájába: „. . . ha Dávid király országában történik az, hogy a magyarokat befogadja az uralkodó nemzet és megadja nekik a zsidókéval mindenben egyenlő polgári jogokat, mondják meg ők, hogyan ítélkeznének azon a magyar nemzeten, amely olyan borzalmakat hozott a vendéklátókra, mint a zsidóság hozott miránk, magyarokra?. . . "Gárdonyi nem beszél uralkodó nemzetről, nem ítélkezést említ és nem hánytorgat fel borzalmakat. 246