Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Schwalm Edit: Kenyérsütés Hevesaranyoson és Egerbocson

Az édestejbe, aludttejbe, tejeskávéba, iróba kézzel tördelték, aprították a kenyeret.

14 A nagy mezőgazdasági munkák idején több kenyér fogyott, mint télen. Nyáron négyszer, esetenként ötször ettek naponta, télen csak kétszer, néha háromszor. A mezőre vászontarisznyába, négylábú tarisznyába, vitték ki a kenyeret. A téli időszakban sokkal több pépes étel illetve kásaféle fogyott, mint nyáron. Az ételeket úgy osztották be, hogy a tésztás napokra a búzalisztből készült főtt vagy sült tészta helyett, kása vagy ganca essen (kukorica vagy árpalisztből illetve krumpliból). Gyakori a hajában sült krumpliból álló reggeli, amihez szintén nem kellett kenyér. Ha elfogyott a kenyér főtt tésztát vagy zsíros bogácsát készítettek, de gyakran kértek kölcsön a szomszédból is. Kenyérpótlóként sütötték a krumplüángost vagy kompérlaskát,

15 főttkrumplival és búzaliszttel gyúrt tésztát vékonyra nyújtva, tenyérnyi darabokban a tűzhely tetején megsütötték, zsírozva vagy forró vízzel megöntve, túróval ízesítve fogyasztották Másik kenyérpótló a bodag:

1 erjesztő nélkül, sóval, vízzel, búzaliszttel gyúrt tészta, amit az előzőnél vastagabbra nyújtva a kemence talaján vagy a tűzhely tetején sütöttek meg. Néha kis szódabikarbónát vagy tejfelt kevertek hozzá, 4. Kenyérsütéskor, a kenyér tésztájából készített egyéb tészták. A kenyérsütés napjára legtöbbször már elfogyott a kenyér. Ha mentek a mezőre dolgozni, s nem tudták megvárni, míg a kenyér kisül, a tésztából kb. egy kilónyit kiszakítottak, a kenyerek után tették be a kemenceszájába. Ez sült ki leghamarabb. A neve: lepény. A kenyerek előtt sütötték a lángost vagy lángelőt, amikor a tűz még a kemencében volt. Gombóc nagyságú tésztát a sütőlapáton elnyújtották, a tüzet széthúzták, és közé csúsztatták a lángost. Ha megsült, újra összehúzták a tüzet. Tejfellel vagy zsírral megkenve fogyasztották, esetleg kis kaprot is szórtak rá. Az utóbbi évtizedekben gyakran zsírban sütik meg egy lábosba téve. A kenyerek után utoljára tették a kemencébe a teknőben maradt kaparék tésztából készített vakarót, zsíros vakarót,

17 vagy zsíros puffancsot. A teknőkaparékot tepertős zsírral gyúrták össze, nagybogácsát formáztak belőle, tetejét késsel bevagdosták. Gyakran hagytak meg a kenyértésztából egy-egy darabot, s amikor a kenyerek már kisültek, krumplislepényt készítettek: az ujjnyi vastagra nyújtott kenyértésztára tejjel és cukorral összekevert főttkrumplit terítettek. Ezzel együtt tették be sülni a bocskoros málét vagy aljas málét is: a vékony kenyértésztaalapra előző este leforrázott kukoricalisztet kentek, szélét fölhajtották, hogy a málé ne folyjon le róla. Szintén kenyértésztából készítették, de nem a sütés napján fogyasztották a gubát. Kis rudacskákra sodorva sütötték meg. A következő hét valamelyik tésztás napjának az ebédje. Széttördelték, forró vízzel megöntötték, mákkal vagy túróval ízesítették. 5. A kenyérhez, kenyérsütéshez kapcsolódó szokások, szólások, kifejezések. Ünnepi, alkalmi készítésű, kultikus funkciójú kenyerek. Viszonylag elég kevés hiedelem anyagot találtam, mely e két faluban a sütéshez, kenyérhez kapcsolódik. 228