Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Schwalm Edit: Kenyérsütés Hevesaranyoson és Egerbocson

A sütés napja általában a szombat. Egyedül nagypénteken és a naptári ünnepeken van sütési tilalom. Kovászt és kenyerei gyakran adnak kölcsön egymásnak. A tésztakészítés, kenyérsütés egész folyamatát átszövik, vele szorosan összefonódva jelentkeznek a kultikus mozzanatok. A keresztvetés minden részmunka lezárója: keresztet vetettek: az elkészített, belisztezett kovászra; reggel a kovász fölé, miközben vizet öntöttek hozzá; a bedagasztott, lelisztezett tésztára; a sütő lapátra a legelső kenyér ráöntése előtt; a tévőre illetve kemenceajtóra a kenyér bevetése előtt; késsel az egész kenyér aljára, mielőtt megszegték. A legelső kenyér lapátra öntését halk fohász előzte meg: „Jézus nevibe". Az utolsónak bevetettt istencipó után becsukták a kemencét, s néhány percre leülve, elmondtak egy Miatyánk.. .-ot. Az újkenyér templomi bemutatása, megszentelése csak néhány évig 1920 körül volt szokás (amíg olyan pap volt a faluban, aki ezt kérte). Az új búzából sütött első kenyérből egy kis szelettel megkínálta mindenki a rokonait, ismerőseit. „Uj kenyeret sütöttem " — mondta. Ha leesett egy kis kenyér, fölvették és megcsókolták, mert: „Megütte magát a kenyér, — Isten teste". — Hogy milyen tiszteletnek, megbecsülésnek örvend a kenyér és ezzel együtt a kenyérgabona, mutatja az a hiedelem, mely szerint a búzaszemen is Jézus arca látható. Ha a kemencében, sülés közben, kétfelé hasadt középen a kenyér, úgy vélték, kár éri a házat. A kenyér azonban, a hiedelem szerint, meg is véd a kártól: ha valaki kis kenyérbelet, kenyérmorzsát tapaszt a pénzhez, nem tudják becsapni.

18 A kenyér kultikus funkciója az új kenyér mellett karácsonykor, és halottak napján (illetve Mindenszentekkor) jelentkezik.

19 Mindenszentekkor vagy halottak napjára annyi cipót sütöttek, ahány szegény volt a faluban, néha 10— 12 db fél, esetleg kilós cipó is sült egy-egy háznál. A gyerekeket szalajtották el vele. A „falu szegényeire" máskor is gondoltak. Minden kenyérsütéskor 1—2 kiscipót (1/2 — 1 kg-os) készítettek, amit legelőször szakítottak ki a tésztából, s utoljára tették be sülni a kemenceszájába. Mikor kisült az istencipó, a gyerekek vitték, annak, akinek szánták, hogy imádkozzon az elhunytak lelkiüdvéért. A karácsony nem múlhatott el cipó nélkül. A karácsonyi cipó

20 még az 1950-es évekig elmaradhatatlan tartozéka volt a karácsonyi asztalnak. (Hevesaranyoson az egyik adatközlő 2 éve hagyta abba a szokás gyakorlását.) A fehér vászonabrosszal leterített asztalra minden terményből tettek egy kicsit (bab, borsó, lencse, kendermag, búza, árpa, rozs, kukorica.) Erre a mustármagra helyezték a tálat, amiből ettek s a karácsonyi cipót. Aprószentekig (dec. 28.) itt tartották, akkor felszeletelték s minden egyes jószágnak (disznó, ló szarvasmarha) adtak egy kis darabot. A karácsonyi asztalon szereplő kenyér, bőség és termékenység varázsló szerepe egyértelmű : a terményekre helyezik és az állatoknak adják. Az életkorhoz fűződő szokások közül csak a lakodalomnál találkozunk a köznapitól eltérő funkciójú kenyérrel: Hevesaranyoson, a múlt század végén, a morványkalácsot, köszöntő morványt megelőzően rozmaringgal feldíszített kenyér formájú kalácsot, laposat készítettek. Az ünnepi asztalról elmaradva nemcsak a formája, de alapanyaga is tej, vaj, cukor nélkül gyúrt savanyú kovásszal készült tészta lett.

21 Kenyérrel kapcsolatos szólások, közmondások. Kenyértörésre kerül sor: az egy családban élők (nagycsalád!) összevesznek és szétválakoznak. — elosztjuk a kenyeretl 229