Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Bakó Ferenc: A parasztház alaprajzi fejlődése Észak-Magyarországon

rán mi a ház egyenlő lakás — terminológiát követjük, de a történeti fejlődés egyes fázisaiban nem kerülhető el a gazdasági funkciójú helyiségek bekapcsolása sem, minthogy ezek a lakással közös bejárat révén közvetlen kapcsolatban állhatnak. A néprajzi irodalom általában házról, lakóházról beszél, amikor a paraszti lakás fogalmával bánik. így vannak egysejtű, kétsejtű stb. tagozódású, és tüzelőberendezésük alapján tűzhelyes és kemencés háztípusok.

3 Ezek a típusok a lakás fogalmát abban a jelentésben fejezik ki, hogy helyiségei egymással közvetlen összeköttetésben vannak — egybe nyílnak —, s ugyanakkor emberi lakás célját szolgálják. A fogalom tisztázásához meg kell azonban jegyeznünk, hogy a lakás funkcionálisan összetartozó részei nem mindig nyílnak egybe, mint a dunántúli füstöskonyhás házaknál, vagy területünkről vett példával élve, a barlanglakás külön bejáratú szobája, konyhája és kamrája esetében. Történeti példát idézve, a palóc női lakókamra egy időben a háztól és pitvartól nemcsak külön bejárattal, hanem az udvar más részére is épült, de ugyanakkor a lakás-fogalom kétségtelen része volt.

4 Ezekben az esetekben bármelyik típusba sorolás vitatható és nem kifejező. Célszerű mégis meghatározni, hogy dolgozatunkban a tipizálás alapját képező lakás-fogalom a tűzhelyet magába fogadó egyetlen valamint a vele közvetlenül összekapcsolt helyiségekre korlátozódik akkor is, ha közöttük gazdasági rendeltetésű helyiségek — kamra, istálló — is vannak. Ez a kislakás alapforma különféle tartozékokkal bővülhet történeti korokban különbejáratú lakóhelyiségekkel, a jelenkorban pedig a kétmentes alaprajzi elrendezés, illetve a ház egy másodikszintjének kialakulásával nagylakássá. I. Az Eszakmagyarországon megfigyelt és leírt épületállomány nagyobb része három-, kisebb része kétsejtű lakás, igen kevés egyetlen helyiségből álló hajlékkal. A lakás helyiségei általában a ház + pitvar — konyha -f kamra nevet viselték., ennek azonban régebbi és újabb változatait ismerhettük meg. így figyelmet érdemel a területi variánsok között elsősorban a „derék", „házderék" kifejezés, ami a lakás egyik összetevőjét jelenti. A kifejezésre előbb a történeti forrásokban bukkantunk, két XVIII. századi szövegben is. 1761-ben az egri püspöki uradalomhoz tartozó tiszaszögi tanyán az épületek inventáriumában a csárda, vagyis a „kocsmaház" két helyiségből áll, s az egyik „dereka sövénybül fonót tapasztos, abban egy búbos kemencze", a másik pedig „hozzája ragasztva konyhája, rósz sövény kémény alatt".

5 A másik adat 1785-ből származik, amikor Bükkzsércen a nemes Kiss család hagyatéki perében az egyik örökös az apai házról ezt állítja: „az egész házat majd magam csináltam, mert nem volt egyéb derekánál, se kémény, se pitar, sem pediglen komora ..." nem volt mellette.

6 Mind a két adat a ház fűthető, azaz emberi lakásra alkalmas, sőt az adott esetekben egyedül alkalmas részére vonatkozik, amit a népi szóhasználat általában a „ház" névvel jelöl meg. A „derék" szó történeti szerepének ismeretében néhány faluban rákérdeztünk a recens használatra is és úgy találtuk, hogy Szentdomonkoson, Noszvajon és Bekölcén ismerik, utóbbi helyen ebbenaz értelemben : „a házderék annyi, mint az ajtótól befele, az első ház. "

7 A „derék" szónak, mint építészeti terminus technicusnak ezek az alkalmazásai arra a következtetésre jogosítanak fel bennünket, hogy a hagyományos paraszti lakás lényegi részét, a fűthető lakószobát a házfejlődés korábbi szakaszain „derék "nak nevezték és ez a megnevezés az egyébként is konzervatív, hagyományőrző palóc hegyvidéken még napjainkban is használatos. Régies még a lakóház egyes részeinek, helyiségeinek megnevezésére a „rejtek" szó, amit Mikófalván, Bekölcén és Szentdomonkoson gyűjtöttünk. A faházra em176