Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)
Katona Imre: Válasz Soós Imre lektori véleményére
szerepelnek az összeírásban minden különösebb megjelölés, jelző nélkül. Csak azok szerepelnek továbbra is új keresztényekként, akik 1687-ben és utána sem váltak katolikussá, hanem megmaradtak anabaptistáknak. Tehát Domonkos leveléből is nyilvánvaló, hogy nemcsak az újkeresztényekként megmaradtak voltak eredendően mohamedánok, hanem azok egy része is, akik 1687-ben az anabaptizmusnak hátat fordítva, a ferencesek hatására katolizáltak és az 1690. évi összeírásban már katolikusként szerepelnek. Soós adatai egyet bizonyítanak kétségtelenül, hogy a mohamedánok megtérésük előtt anabaptisták voltak. Ennek köszönhető, hogy 1687. után is megmaradtak új keresztényeknek és a ferencesek hatására nem teljesen, hanem csak részben katolizáltak. Ugyanakkor nem állíthatjuk, hogy az anabaptistákat kizárólag volt mohamedánok alkották. Az 1690. körüli Primaria Conscriptióban, illetve az ehhez csatlakozó Edelspacher-féle Specificatio-ban több olyan Neo-Christianus szerepel, akik nem törökök, hanem hajdúk voltak. Pl. „10. Török István Neo-Christianus ex Haydonibus, . .. 403. Török Mihány Christianus Noiter, ex Haydo, ... 463. Vayas János Neo-Christianus ex Haydo, ... vagy a Specificatióban: 16. Török István ein Haiduck Nei Xtianus, 90. Rácz Bodi ein Haiduck Neo Xtianus, 365. Nagy Mihály Neo Xtianus ein Haiduck, 424. Szabó János Neo Xtianus ein Haiduck stb. Jogos a kérdés, kik szolgáltak például a mohamedánoknak a baptizáláshoz. Erre alig válaszolhatunk mást, mint azt, hogy kellett lennie egy anabaptista magnak, akik köré a később baptizált mohamedánok csoportosultak. Ezek, a város régi anabaptistái — szerintünk — Sárospatakról kerültek Egerbe 1673. és 1686. között. Valamikor, a blokád idején csatlakoztak hozzájuk a város mohamedánjai, akikkel együtt a város legnagyobb felekezetét alkották. A katolicizmus pozíciói nem alakultak kedvezően a hódoltság idején. Hogy 1690-ben mégis 147 katolikust tartanak nyilván, ez már valószínűleg az 1687-es térítés eredménye. Számos jel utal arra, hogy a sebtében, a blokád idején baptizált mohamedánok adták fel anabaptizmusukat elsőként, részben még 1687-ben, részben 1688 és 1702 között és utána. Az 1690-es Primaria Conscriptio szerint Eger lakóinak mintegy 70%-a magyar nyelvű. Ezt Soós Imre különbözően magyarázza. Evliya Celebit idézve azt állítja, hogy 1664 körül Eger lakosságának 1/3-a magyar rája volt, akik ekkor is „szépen beszéltek magyarul". Máshelyütt viszont Fischer kamarai adminisztrátornak azt a közlését veszi alapul, melyben leírja, hogy amikor 1687. dee. 17-én Egerből kivonultak a törökök, a lakatlanná és üressé vált városban „csak 53 olyan török család maradt vissza, akik most megkeresztelkedtek... Az üres házakba 103 füleki magyar hajdút, putnoki, szendrői, ajnácskői elbocsátott végvári magyar katonát telepített be". Celebi idézett közlésére nem sikerült rábukkannom, ott, ahol azonban Egert írja le — a várat és várost — ez található Egerről (Evliya Celebi: Seyahatnamesi, Istanbul, 1970. XL köt. pag. 27) „Lakói bosnyákok, de szépen tudnak magyarul és németül" (Halki Bosnaktir. Ama güzel Macarca ve Nemcece bilirler). Véleményünk szerint ezek alkották a város hitében megmaradt és baptizált, majd katolikussá tért mohamedán lakosságának alapját. Az 1690-es összeírás felületes áttekintéséből is nyilvánvaló, hogy Eger lakói között olyan elemek is vannak szépszámmal, akik Fischer adminisztrátor beszámolójából akaratlanul vagy akarva kimaradtak. Ilyenek például a város „civis"-ként szereplő lakói, akikről már státuszukat figyelembevéve sem állíthatjuk, hogy az említettek után, vagy ezekkel egyidőben telepedtek volna le Egerben. Ugyancsak Egerben korábban letel épülteknek tekinthetők az új keresztények is. Hogy ezek már a kamarai tisztviselők érkezése előtt is a városban laktak, Soós adataival is bizonyíthatjuk. Nemcsak Fribet komisszárius, a kommendáns, hanem Caraffa tábornok is élenjárt 10 Egri Múzeum Évkönyve XIII. 145
