Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Katona Imre: Válasz Soós Imre lektori véleményére

ről és vezetőiről magától értetődőnek tartja az összeírás, hogy az illető katolikus (pl. püspök, ferencesház, Körber lakása stb.) és azt külön nem is tünteti fel, az újkeresztényeket minden esetben pontosan feltüntetik az összeírok. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az új keresztények a legexponáltabb vallásfelekezet tagjai Egerben, akiket a kamarának külön is összeírnak. (Nomina Novo Christianos, OL. Kam. lt. U. et С. 69/94). A legtöbb sérelem is őket éri a kamarai tisztviselők részéről. Mitöbb, nemcsak vallásilag kezelik külön őket, hanem nemzetiségileg is. Soós Imre is említi, hogy 1695. február 16-án, amikor a várost Eenesi püspök vette át, s a magisztrátus megválasztása körül a németek részéről probléma merült fel, a püspök kijelentette, hogy a város elöljárója — tekintet nélkül a nációra — az lehet, akit a város közönsége megválaszt, akár magyar, német, rác vagy újkeresztény. E kritériumok egyike sem mond ellent annak, hogy új keresztények alatt anabaptistákat értsünk. Ellenkezőleg, Soós Imre adatai csak erősítik álláspontunkat. Lássunk néhány példát. A Soós Imre által is idézett, 1687. de. 17-én kelt Domonkos Jakab-féle levélre is érdemes az eddigieknél jobban felfigyelni. Domonkos elmondja, hogy a törökök kivonulása utáni órákban együtt jött Egerbe vele Palásti András gyöngyösi ferences gvardián, aki miután birtokba vette a Szt. Mihály templomot, ott istentiszteletet tartott, rendtársaival együtt a templom melletti házban megtelepedett, s ott — Soós Imrét idézem — a törökségből áttért újkeresztényeket nagyobb részben megtérítette — Neochristianus ex Turcismo majori ex parte baptisassa. A levél és az egri állapotok megértéséhez tudnunk kell, hogy az iszlám törvényeinek hatálya a polgári életre is kiterjedt. Érthető, ha a vár féléves blokádja miatt a város nagyrészt mohamedán lakossága a változás várható bekövetkeztétől való félelmében menedékként vallását is megpróbálta az új követelményekhez alakítani. Az új hatalom a kereszténység ideológiájának érvényesülését hirdette, ezért a kevésbé tájékozott lakosság a nevében is magát kereszténynek hirdető felekezethez, a neochristianusokhoz vonzódott, akik nyelvükben is hasonlítottak a Habsburg-országok népeihez. Az sem lényegtelen szempont, hogy a hosszúra húzódó blokád miatt — mint veszély idején általában — a törökök körében is megjelenhettek a hiliasztikus eszmék, amilyen az anabaptizmust is jellemezte. Ezért még a megadás előtt a magát és pozícióját menteni akaró lakosság baptizált, anabaptista lett. A megadás megtörténte után a hatalom képviselőjével megjelent ferencesek azonban beláttatták velük, hogy nem az erő vallását választották, hanem egy üldözött szektát, ezért egyrészük gyorsan katolizált. Hogy ez mennyire így lehetett, azt megint Soós Imre adatai valószínűsítik. A jezsuita háztörténet 1701-es bejegyzésében olvashatjuk: „Miután a törökökkel megköttetett a béke (1699), beigazolódott, hogy azok a törökök, akik Eger visszafoglalása után törökségből megkeresztelkedvén, új kereszténnyé lettek, képmutatók, a békekötés után Törökországba szöktek, köztük Olaj Bég (Bátori László). A mohamedánizmusból átjött új keresztények nem szívták jól magukba a keresztény gondolkodást, nem tartottak kapcsolatot a keresztényekkel, mert úgy érezték, hogy ezek megvetik őket." Ebből Soós Imre mindössze azt emelte ki és használta álláspontja bizonyítására, hogy azok az újkeresztények, akik a „törökségből megkeresztelkedtek". Ne feledjük, a keresztelés nem katolikus specialitás, lehet átkeresztelkedni kálvinistává, lutheránussá, sőt anabaptistává is. S ezt tették az egri mohamedánok is az első fázisban, még a vár 1687. évi feladása előtt. Csak miután a vár felszabadult, s a ferencesek is megkezdték térítői munkájukat, tértek át a második fázisban katolikussá. Ez utóbbiak már katolikusként 144