Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Soós Imre: Lektori vélemény Katona Imre: A habánok Egerben című tanulmányáról

Soós Imre LEKTORI VÉLEMÉNY KATONA IMRE: A HABÁNOK EGERBEN CÍMŰ TANULMÁNYÁRÓL A magyarországi habánok történetének kiváló kutatója és ismerője, Katona Imre, eddigi kutatásai során megállapította, hogy az újrakeresztelőket, anabaptistákat, vagyis habánokat alvinci, sárospataki és nyugat-dunántúli telephelyeiken magyarul egyszer újrakeresztelkedőknek, máskor újkeresztényeknek, latinul neo-christianusoknak nevezik a források. Mivel a törökök 1687 dec. 17-i kivonulása után Egerben is maradt 53—56 újkeresztény családfő, analógia útján arra a következtetésre jutott, hogy az egri új keresztények is habánok voltak. Állításának bizonyítására az újkeresztény = habán fogalmak másutt való tartalmi egyezését hozza fel s bár beismeri, hogy az egri új keresztényekről a habánok egyéb sajátosságait — pld. a gettószerú, zárt települést, a vagyonközösséget, az uralkodó osztálylyal és a katolicizmussal való teljes szembefordulást, kézművességet — nem tudja kimutatni s bár származásuk helyéről, Egerbe kerülésük körülményeiről is csak sejtései, de nem bizonyítékai vannak, mégis az egri új keresztényeket pusztán analógia alapján következetesen és kategorikusan anabaptizált újkeresztényeknek, egri habánoknak nevezi, az 1690. évi egri Edelspacher-féle Primaria Conscriptio-ban felsorolt 56 magyarnevű újkeresztény közül csak azokat tekinti megkeresztelkedett törököknek, akik a Vass Előd által közölt névsorban mint Egerben maradt törökök, török névvel vannak megnevezve, vagy kiknek mohamedán eredetét egyéb források kifejezetten hangsúlyozzák. Elismeri a mohamedán — nem habán eredetet — például Dávid pap, a Báthori Lászlóvá átkeresztelt Olaj bég, Noszvay Ferenc, Furulya János, Szabó János, meg hét egykori janicsár esetében. Szerinte az 1690. évi Conscriptioban felsorolt 56 újkeresztény közül csak ez a 12 családfő tekinthető mohamedánizmusból megkeresztelkedettnek, a többi 44 mind anabaptista, újrakeresztelkedő, habán lett volna. Ezek feltételezése szerint még a török hódoltság utolsó évtizedében, 1671 és 1683 között telepedtek volna Egerbe, talán a sárospataki habán telepről, ahonnét 1671 táján a jezsuiták kiüldözték őket. Eger történetének eddigi kutatói között egy sincs, aki ilyen állítást hangoztatott, vagy ilyesmire akár csak gondolhatott volna, azért, mert a forrásokban erre nézve egyetlen utalás sem található. Katona Imre érdeme, hogy erre a lehetőségre, az újkeresztény megnevezésnek ilyen lehetséges jelentésére felhívta a figyelmet. Ha tehát igazolható, hogy az újkeresztény megnevezésen Eger esetében is újrakeresztelkedőt, anabaptistát, habánt kell értenünk, akkor ez a körülmény Eger történetében kétségkívül eddig nem ismert, új mozzanatot jelent. Teljes tárgyilagossággal kell tehát megvizsgálnunk a forrásokat arra nézve, hogy megkeresztelkedett mohamedán, vagy pedig anabaptista volt-e az 1690. évi Primaria Conscriptio-ban felsorolt 44 magyarnevű újkeresztény családfő. Röviden tekintsük át Eger 1687 — 1690. évi történetének eseményeit, illetve ezekre vonatkozó forrásokat. E források újabban kerültek 137