Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Katona Imre: A habánok Egerben

névvel, ahol ilyenek éltek és tevékenykedtek. Több ilyen terület volt Magyarorszá­gon a XVI—XVIII. században. Az anabaptisták klasszikus fészkének a Felvidéket tekintették, ahol már a XVI. század elején is éltek hosszabb-rövidebb ideig ana­baptisták. Az 1500-as évek közepén, második felében már számos anabaptistával találkozhatunk a Nádasdyak nyugat-magyarországi birtokain. Ezek az anabaptis­ták 1562-ig, Nádasdy Tamás haláláig találhatók Nyugat-Magyarországon. 1562 után már ismét nem találkozhatunk velük Nyugat-Magyarországon, sem az ország más területein. Úgy látszik, főuraink nem tudták vállalni azt a kockázatot, melyet az anabaptisták támogatása és letelepítése jelentett. Ez érthető is, hiszen a XVI. század közepén egyre több és szigorúbb tiltórendelet jelenik meg, ami viszont azt bizonyítja, hogy egyre nőtt az anabaptizmus veszélyessége, politikai és társadalmi befolyása Magyarországon. A XVII. század elején — főleg a fehérhegyi csata után — már tömegesen érkeznek anabaptisták Morvaországból Magyarországra és nemcsak az északi Fel­vidékre, hanem a Dunántúlra és Erdélybe is. A dunántúli és erdélyi telepítéseken kívül még figyelemre méltó anabaptista telep alakult ki 1645-ben a Rákócziak sárospataki birtokán. E letelepült anabaptistákról nemcsak a földesúri levéltárak dokumentumai tanúskodnak, hanem az anabaptista krónikák is. Az ún. Nagy Krónikán kívül, mely főleg e telepítések indítékaival és keletkezésük körülményei­vel foglalkozik, több ehhez nem, vagy csak alig kapcsolható, kisebb krónika is említést tesz róluk. Elég, ha a budapesti egyetemi könyvtár ún. Rákóczi-kódexére gondolunk. Az egri anabaptistákkal nem találkozhatunk az anabaptista krónikák­ban, sőt eddig még a városi és országos levéltár dokumentumai között sem. Ennek okaival külön foglalkozunk egy másik, e tárgyú dolgozatunkban. Az egri anabaptisták a szétvert hadseregre emlékeztetnek. A felvidéki, dunán­túli, erdélyi és sárospataki anabaptisták is kollektívában, külön elkerített falu­vagy városrészben, gettószerűen laktak. Telepüket hatalmas kőfal választotta el a külvilágtól. Telepük békéjére és biztonságára külön e célra tartott kapusok ügyel­tek, éjjel pedig külön cirkálót (őrszemet) tartottak a telep Őrzésére. Az egri ana­baptisták — mint ezt az 1690. évi összeírásuk bizonyítja — a város különböző pontjain laktak. 11 Nagy részük a vár alatt, a mai városház körül, mások pedig a vá­ros más-más pontján. Már önmagában az is feltűnő, hogy telepüket nem kerítették be, s nem külön, általuk épített házakban laktak, hanem a házat is úgy bocsátotta rendelkezésükre a földesúr. Tulajdonképpen ezekből következtethetünk arra, hogy eredeti hadrendüket feladva telepedtek le Egerben. Miután szinte teljesen magyar vezetéknévvel szerepelnek az 1690-es és az ekkoriban készült más összeírásokban, arra gondolhatunk, hogy Egerben történt letelepedésüknek jóval a vár 1687. évi feladása előtt kellett végbemennie. Néhány új keresztényről a nevén kívül más érdekes adatot is megtudhatunk az egri jezsuiták évkönyvéből. Ezek közül olya­nokra emlékeztetünk, melyekből támpontot nyerhetünk arra vonatkozóan, mióta élnek új keresztények Egerben és letelepedésük mikorra tehető. Ezek és más meg­gondolások alapján az anabaptisták egri letelepedését 1673. és 1682. közé tehetjük. Magyarországon sok helyen éltek anabaptisták a XVII. század második felé­ben. Eletük ekkoriban sehol sem volt kisebb-nagyobb zökkenőktől, zaklatásoktól, török-tatár támadásoktól mentes, a Felvidéken és Erdélyben viszont ekkor még vallásukat szabadon gyakorolhatták. Erőszakos katolizálásukra csak Mária Terézia uralkodása alatt, a két helyen szinte egyidőben, a XVIII. század közepén kerül sor. Ezzel szemben Nyugat-Magyarországon és Sárospatakon már a XVIII. század 50-es, 60-as éveiben megindult az anabaptisták erőszakos térítése a jezsuiták, ill. a katolizált földesúr által. 12 Nyugat-Magyarországon a földesúr Battyhány Ádám 128

Next

/
Thumbnails
Contents