Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)
Katona Imre: A habánok Egerben
és elbeszélő források szerint viszont újkeresztény, újrakeresztelkedők, morva testvérek (latin nyelven : anabaptistáé, fratres moravici), fekete németek 6 . A hazai szakirodalomban ezek mellett a habán elnevezés is meghonosodott. Ez utóbbi egyesek szerint a habánok közös háztartását, vagy telepét jelentő Haushaben szóból eredt, mások szerint gúnynév volt, mely az egykori Felső-Magyarország területén ragadt rájuk. A nyugat-magyarországi anabaptisták levéltári adatait e sorok írója publikálta a Vasi Szemlében. 7 A közölt feljegyzésekből, regesztákból megállapítható, hogy a Batthyány-birtokok anabaptistáit szinte kizárólag új keresztényeknek, újkeresztyéneknek, vagy újkörösztényeknek említik, csupán egy 1640-es adat kivételével, amelyben az anabaptista kőműveseket „Baptista Keőmívesek"-ként említik. A Nyugat-Magyarországon 1547 és 1562 között letelepült anabaptistákra „Nádasdy tisztjei pedig talán a görögkeleti szerzetesekre emlékeztető ruházatuk miatt, vagy szokásaik miatt 8 a kalugyer nevet adták. Ácsok, kádárok, asztalosok, fazekasok, kályhacsinálók, üvegesek stb. vannak köztük. Sombory Gergely 1559. aug. havában írja Kreszturról (Sopronkeresztúr = Deutschkreutz, Bgld.), hogy az kalugyerek nem jöttek ki Sopronból, mert valami prédikátorjok jött volt közikbe. S később ismét : a kalugyerek tegnap jöttek ki Sopronból". Más, főleg felvidéki forrásainkban habánokként is szerepelnek. „A sárospataki habánokkal kapcsolatosan ez az elnevezés az egykorú feljegyzésekben sehol elő nem fordul — írja Román János 9 —, hanem fratres moravici (morva testvérek), új keresztyén vagy új keresztény és anabaptista (újrakeresztelkedő) megjelöléseik ismeretesek". Ezek a magyar nyelvű leveleinkben újrakeresztényeknek, vagy anabaptistáknak, latinul neo Christianus-oknak nevezett személyek eredetileg és elsősorban vallási csoportok, eretnek szekta tagjai voltak, akik az őskeresztény tanokhoz és életformákhoz való visszatérést hirdették, közösségi elvek szerint zárt háztartásokban, kommunákban éltek. Telepeik magyar neve zug, vagy Kanisa volt. Minden vagyonukat közösnek tekintették, ugyanúgy a javak szétosztásában is az egyenlőség elveit érvényesítették. A szekta tagjait parasztok, de főleg kézművesek alkották, akik vándorlásuk során sokrétű tapasztalatra és magas technikai tudásra tettek szert szinte a kézművesség minden ágában. Készítményeik elterjedtek és ismertté váltak egész Közép-Európában. Magyarországon is kezdettől fogva igen nagyra becsülték műveiket. A vagyoni leltárakban az „újkeresztény" jelző mindig kiváló minőséget jelölt. A szekta tagjai Európa különböző országaiból verődtek össze. Nagyobb részük Svájcból, Hollandiából és Belgiumból menekült a német parasztháború és a münsteri katasztrófa bukása után az üldöztetések, megtorlás elől. Útjuk először Itáliába vezetett, itt azonban csak rövid ideig tartózkodhattak, mert az inkvizíció üldözései menekülésre késztették őket. Az innen kirajzó anabaptisták leginkább Ausztria déli és délkeleti tartományaiba: Krajnába, Karinthiába és Tirolba, majd a magyar határ felé vándoroltak. Linz és környéke volt első, ideiglenes állomásuk, végül 1525-ben a morvaországi Nikolsburgban telepedtek meg. Az 1520-as évek végén, az 1530-as évek elején az akkor még Magyarországhoz tartozó Felvidék egyes városaiban és falvaiban is feltűntek. Más csoportjaik viszont közvetlenül Ausztria felől érkeznek hazánkba. 10 A habán kézművesek nyugat-európai vándorlása évtizedekig tartott, mert letelepedésüket szigorú rendeletek tiltották. Továbbá készítményeik értékesítésének változó lehetőségei miatt is hosszabb-rövidebb ideig más-más helyen kellett tartózkodniuk. A név előfordulásokból is kitűnik, hogy csak ott találkozhatunk újkeresztény 127
