Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)
Szabó János Győző: Árpád-kori falu és temetője Sarud határában I.
new Zewlesthelke vocatum ad dictam possessionem eorum Bessenew ab antiquo pertinens". 218 Fejér IV/2, 19.: „Item dedimus terram quandam parvam Tavernicorum nostrorum Kis Kampnath vocatam prope Ticiam iuxte villas episcopalis Eurem et Mohagteu appellatas." - Reg. Árp. II. 874. sz., 262. 219 Fejér IX/5, 282.: „...in terra sua hereditaria Puruslow vocata existentem iuxta terram Mogosmort vocatam ..." 220 Fejér IV/2, 19. - Reg. Árp. II. 121.: „Item Mohagteu prope Tyeiam. . . " 221 Károlyi okit. II. 417. — Itt említjük meg, hogy Kolthauhalma (Kótahalom) helynév Poroszlótól ENy-ra talán egykori település neve volt. Ebből a szempontból távolról sem merítettük ki a lehetőségeket. Személynévhez kötött halom sejthetőleg a legtöbb esetben lakott birtokot jelent. 222 A középkori falurendszerben Rábolypuszta területén szinte posztulálni lehet egy elpusztult települést. Erre vall a kedvező földrajzi helyzetén kívül a magyar helynevi gyakorlat, azaz a puszta kifejezés, amely általában az eltűnt középkori falvak területét jelöli. Okleveles adat azonban egyelőre nincs. 223 Reg. Árp. II. 121. : „ . . .ad locum qui Rouozluk apellatur". 224 Széli, XLI. sz., 162.: „predium antefati Thome de Tharcza Kewchhalom vocatum ad possessionem dicti Thome de Tharcza Kemlew appellatum similiter ab antiquo pertinens..." 225 Gsánki, 70. 226 Gsánki, 66. 2 " Gsánki, 71. 228 A terra okleveles szereplésének értelméhez lásd: Szabó István: A falurendszer kialakulása Magyarországon. (Bp. 1966) 40 — 47. — Szabó a terra szóban inkább lát falut, mint a locus-ban, de a terra kifejezés szerinte önmagában ezt a kérdést nem döntheti el (i. m. 41.). A locus okleveleinkben nem egyéb, mint meghatározott földrajzi hely, de esetleg ez a hely éppen falu volt. A jobbágytelkek rendszerének megszilárdulása után síírűn nevezték így a jobbágy telkeket is. (i. m. 39 — 40.) 229 A kutatás kiváló régészeti és történeti összefoglalását nyújtották, sok új meglátással : Dienes István: Über neuere Ergebnisse und Aufgaben unserer archäologischen Erforschung der Landnahmezeit. (A Móra Ferenc Múzeum Evkönyve 1964 — 65. 2. 73 — 111. — Bartha Antal: A IX —X. századi magyar társadalom. (Bp. 1968) 119 — 162. 230 Nagy Árpád: Eger környéki és tiszavidéki besenyő települések a X —XI. században. EME 7/1969, 147. 92. j. 231 Györffy, GH. 41 - 44. 232 A Balog nembeli Athfy ágé volt a Gömör megyei Balog vára is. Csák Máté pártjára álltak és a XIV. sz. elején sok jószágukat elvesztették. Mégis a XIV. sz. közepén Péter fia, Miklós már alispán. {Karácsonyi, 1. 174 — 180.). Péter fia, Miklós alispán nem lehet azonos azzal a Nicolaus dictus Bolough-gal, aki Átány földesurának, Mokronch-i Simonnak és Lászlónak prokurátorságot vállalt Tarkői László perében ; először is azért, mert akkor „de Balough"-nak írták volna. (A. 5. 63.) Érdekes, hogy Kömlő egy részének megszerzése után (Balogpeturhalma birtokrész) Átány is csakhamar a Tarkői család birtoka lett, de 1409-ben mégis eladták (Fejér X/4, 838-840.) 233 Maksay, 84. — A falupusztulások klasszikus korának tartja Maksay az 1200 —1350 közötti éveket és a pusztulás folyamatáról igen valószerű, képet nyújt. 234 Fejér IV/2, 19. - Reg. Árp. II. 262-263. 235 Erre vall az oklevél (Reg. Árp. II. 121.) Saruldeghaz névalakja. (Vö. Györffy Gy.: A tatárjárás pusztításának nyomai helyneveinkben. Múzeumi Emlékkönyv. Túrkeve 1961, 35-37.) 236 1327-ben az oklevél szavai szerint Sarud (Fejér olvasatában Goruld) „vacua et habitatoribus fere dignoscitur destituta." (Fejér VIII/3, 200.) 237 Bárczi Géza: A magyar szókincs eredete. (Bp. 1958) 160 — 161. — Kniezsa István: A szlovák helynévtípusok kronológiája. Névtudományi vizsgálatok. Bp. 1960, 20. 238 Gsánki, 60. — Meg kell jegyezni, hogy Cserőbáb ősibb névalaknak tűnik. E mellett 03
