Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Szabó János Győző: Árpád-kori falu és temetője Sarud határában I.

szól, hogy a XVI. században teljesen kiszorul a Cserőbáb és csak Cserőháza falunévvel találkozunk pl. a Ferdinánd-kori dika jegyzékekben is. (Gherewhaza: Szederkényi II. 448.). Cserőháza emlékét ma Cselőháza dűlőnév őrzi Tárnáméra és Bod között. — Ismereteink szerint Báb faluról a legkorábbi okleveles adat 1349-ből való: „Benedicto filio Andrée dicti Zegen de Baab (A. 5. 305.). Tarnabod határában a Bábi-tag nevű dűlő őrzi emlékét. •239 A Bábi és Cserőbábi családokra lásd: Csánki 60., 75. Úgy tűnik, hogy a Bábi család házasodás révén jutott Bábon kívüli birtokokhoz. 1399-ben Baab-i István fia, Péter megszerzi Tárcsa egy részét és Mihályfölde egy részét, mint felesége járandóságát, Jászárokszállás mellett. (Zs. I. 5965. sz., 659 — 660.) Hunyadi János 1446-ban egész Tárcsát odaadta a Bábi családnak, mivel a Tarcsaiak kihaltak (Csánki, 75.) 40 Báb falubirtokának egy részét az Árpád-kori eredetű Apc-nemzetség (Apoz) egyik családja tudhatta a magáénak még 1358-ban Déd, Cserőköz és más falubirtokokkal. (A. 7. 220— 221.). Szinte kizárt, hogy a Báb-i családnak a ránk maradt okleveles anyagban először feltűnő tagja (1349-ben), „Andreas dicti Zegen de Baab" azaz a „szegénynek mondott András Bábról" az Apc-nemzetségből származott volna. Hiszen akkor még valamilyen utalás és formula árulkodna a rokoni kapcsolatokról az oklevelekben. Qyörffy az Apc nemzetség birtoklását Heves megyében az Aba nemzetséghez fűződő régi leányági kapcsolatokkal magyarázta. (Qyörffy, GH. 44.) 241 Talán megbocsátja az olvasó, ha a bizonyító anyag közreadása előtt településünk időrendi helyzetéről többször is nyilatkozom. Némi törlesztésképpen most néhány konkrétumot közlök. A település kezdetét a temető délnyugati oldalán előkerült éremleletes sírok (Stephanus rex, Samuel rex) határozzák meg egyórtelműleg a XI. század első felére. A település végét egyelőre csak a néhány házból feltárt kerámia-anyag datálja a XII —XIII. század fordulója körüli évtizedekre. A XIII. század második és harmadik harmadának a koraibb Árpád-kori kerámiától annyira eltérő anyaga sem ásatásból, sem terepbejárásból innen nem ismert. A végső szót e tekintetben a temető feltárásának a befejezésétől lehet várni. 242 Munkám végén hálával gondolok mindazokra, akik kutatásaimban segítettek. Elsősorban köszönettel tartozom Kovács Béla levéltári igazgatónak és Sugár István tudományos kutatónak, akik tanácsaikkal megkönnyítették a levéltári anyagban való tájékozódást. 64