Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Szabó János Győző: Árpád-kori falu és temetője Sarud határában I.

INana et retransit Ticiam in ilium locum, qui vocatur Olsamag, pro meta habitum." <Reg.Árp.II. 121.) Korek József munkatársi csoportja Kiskörével kapcsolatos régészeti kutatásoknál megállapíthatta, hogy a kora-középkori Köre „a mai falu helyén, a kath. templom melletti terraszon fekszik és körülötte 5 — 6 km-es körzetben találhatók olyan Árpádkori települések, ahol nincs templom és hiányzanak a sírok. Ezeket nyilván a központi helyen temették el. Nagyobb méretű Árpád-kori település volt Kisköre-Gát lelőhelyen, Szingeháton, Várfenéken." (Korek J., A Tisza

II. Vízlépcső területén 1964 — 72 között végzett ásatásokról. A Tisza II. régészeti leletei. (Szolnok, 1973) 38. — Alsómag faluhely maradványának tarthatjuk a Kisköre-Gát lelőhely Árpád-kori anyagát. 140 Reg. Árp. II. 2123. sz., 121 - 122. 141 Az igen tekintélyes mennyiségű idevágó okleveles anyagból néhány közel egykorú példa: „et vádit per berch ad plagam. . . " (W. 11. 231.); „a parte orientis sub fenesberch..." (W. 6. 513.); „inde ascendit ad unum monticulum qui berch dicitur" (W. 7. 264.) ; ,,pertransiens quandam berch virgutosum" (W. 9. 30. — ez bozótnak fordítható szerintünk). A „berz" már kivételes: ,,et tendit versus orientem per berz" (W. 7. 293.) A berec (de nem berech!) alakra csak összetételben bukkantunk: „et inde descendit ad silvam Vyzesberec nuncupatam" (W. 12. 350.) 142 „. . .ac castrenses de villa Monar, Bon scilicet, Zeka, Berech, Pousa. . ." (W.7.283.) 143 HML. T 117 (Sándor József) № 70. 144 HML. XII-3/85. pag. 785. 145 A legismertebb ilyen nevű személy a Miskolc -nemből Panyit Szörényi bán; Karácsonyi János egy egész családi ágat (Panyitfy) vezetett tőle le (Karácsonyi 366.). A mai Heves megye területén levő Éleskő várát ők építették (Györffy GH. 746.). A Panyitfyág egyik jelentős famíliája Gömör megyében gyökeresedett meg, ahol egykor négy Panyit nevű falu is volt (Gsánki, 143) 146 Reg. Árp. II., 2123. sz., 122. : per quemdam meatum qui exit de Feketetou". 147 „. . .Harummurgh, Noghuziutou, Kerektou, Olphatoua, Destoua, Izengtoua ac Fueneserdeuzatona" — nevű tavak Tiszanána körül, amelyekhez az alábbi megjegyzéseket fűzzük. Fényeserdőtó, vagy röviden Fényes-fertő az abádi kanyarban, Dinnyéshát déli oldalán még a múlt század első felében létezett. Olphatava nyilvánvalóan Olpha környékén terült el. A mai Tiszanána községtől nyugatra még a múlt század második felében két tó volt, nevében két halastó (Kishalastó-Nagyhalastó), az egyik mély vizű. Nem lehetetlen, hogy az oklevél Nagyvizű tavával egyszer egyeztethető lesz. Sokkal kérdésesebb a Háromkúti-tó (Háromkúti gyep stb.) azonosítása az oklevél Harommurgh nevű tavával. 148 H. 7. 373. sz., 398. 149 Több 1358. évi oklevélben a falu Deed alakban szerepel. Megtudjuk, hogy Cserőközi János és Pál az Apc-nemzetséggel rokonságban voltak és övék volt Cserőköz és Deed, sőt: Apcon és Báb (Baab) falvakban is birtokoltak. (A.7.216 — 221). 150 Fejér X/6. 843-844. - Dés eredetibb alakja Deus (Gombócz-Melich: MESZ. 13421343). Ezért nem írtunk Dézst. 151 Gsánki, 60. 152 Szederkényi, II. 458. 153 Zs. II. 5106., 5546., 6260., 6832., és 6964. sz. oklevél. 154 Nem lehetett célunk, hogy a Panyiti család Heves megyei birtoklásának a kérdésében elmélyedjünk és az egri egyházzal való összefüggéseket feltárjuk, ez külön tanulmányt érdemelne. Most csak felemlítjük a Panyiti család egyik kiválóságának, Kálmán egri kanonoknak a szerepét, aki különösen az 1440-es években tevékenykedett (Zichy okmt. IX. 30.) 155 Reg. Árp. II. 2123. sz., 121. 156 Fejér VIII/3, 199-201. 157 Károlyi okit. I. 166 - 167. 158 HML. T. 137. i58a Bakó Ferenc szerint a középkori falu a mainak a DK-i végénél állt. 159 HML. U 405-404. (1865-1868) 59