Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Szabó János Győző: Árpád-kori falu és temetője Sarud határában I.

14 Vö. Soós Imre, A jobbágyföld sorsa Heves megyében a XVIII. században. (Eger

r é.n.) 98-100. 15 HML/K Liber 85, 843. — A kőkutakat az építményekhez sorolták Hídvógen és a 9. pontban szerepeltették: „Sunt praeterea ad hue duo fontes in hoc praedio ex lapidibus sectis exstructi." Védettsége természetesen a hídvégi kőkutaknak nincsen. Hiszen már régóta világi tulajdonban vannak, s művészettörténeti szempontból értéktelenek. De a múltunk becses ipari emlékeit féltő olvasót kérem, ha egyszer a kezébe jutna ez a tanulmány és ideje engedi, hogy ne rettenjen vissza a műemléki jegyzékbe vétel bürokratikus precessziójától, hátha sikerül. Igaz ugyan, hogy a hivatalos műemléki jelleg önmagában még nem ad védettséget — hiszen Egerben az utóbbi 4 — 5 év lendületes építkezései kapcsán műemlék jellegű házak is lebontásra kerültek. De ne feledjük, hogy Hídvég viszonylag messze van Egertől. S minél délebbre haladunk az Alföldön, annál inkább megbecsülik történelmünk nagyon kevés megmaradt emlékét. Lehetséges, hogy a Tiszántúlon már kőtábla figyelmeztetné az arra vetődő embert. 16 HML T 117 № 82. 17 Az iparvasút nyomvonalát jelzi már a III. katonai felvétel térképe (1883). 18 A kettős vastag vonallal jelzett, okleveles anyaggal igazolható középkori főútvonalakon kívül minden más út jelzését a XVIII. századi térképekről vetítettük 3. sz. térképünkre. 19 Bő, Hon (Hányi), Tepély, Sző (Szőke), Magyarád, Hídvég. De Sző pusztásodása szerintünk már a XVI. sz. elején megindult. A Ferdinánd-kori dika-jegyzékekben bár kétszer szerepel, de mint possessio déserta. (HML. EÉL. GL. Liber 79. p. 18/1549 év), p.59. (1553. év) 20 Gsánki, 50 - 86. 21 A Honos és Honod személynevek és a hon (haza), honn (otthon) szavak kapcsolata a helynevünkkel, meg az alapszó kérdése máig vitatott. (MNYTESZ II. 140 — 141.) A Hon (Hony) falunévnek a XIV. század folyamán való átalakulását Han (Hány) alakra oklevelekkel egyértelműen lehet bizonyítani. A Hon tudomásunk szerint egy 1399-ben keltezett oklevélben fordul elő utoljára (Széli, 133.), a Han tehát a XV. századtól kizárólagos. Magánhangzóink nyíltabbá válásának a folyamata Bárczi Géza szerint a XIV. sz. közepére lezáródott (A magyar nyelv életrajza. Bp. 1963, 129 — 131.} Itt jegyeznénk meg, hogy Hon falu körül számos Árpád-kori eredetű, egytagú falunévvel találkozunk (Bod, Bő, Sző, Folt stb.), amelyeknek csak egy része lehetett szemólynévi eredetű. A Hon falunév keletkezéséhez szerintünk jó párhuzam Folt, amely falunév ebben a vonatkozásban egy darabka földet jelenthetett (Vö. MNYTESZ II. 943.) A pápai tized jegy zekékben Hon torzított alakban, mint Onga, Hunga fordul elő (MV I. 343.). A váradi regesztrumban olvasható Horz falunévben Kandra Kabös Hony torzított alakját látta. (VR 174§. —Kandra 296.) 22 A Hányi kápolna körüli 1959. évi terepbejárásunknál eredményesebb volt Fodor László, aki nemcsak késő-középkori kerámia töredékeket gyííjtött, hanem késő-középkori temető egy részének pusztulását is konstalálhatta a tereprendezésekkel kapcsolatosan {Fodor, EMEA 328. sz.) 23 Collo XIX, Sectio 16. 24 Szabó J. Gy., Az egri múzeum avarkori emlékanyaga II. Sírleletek Dormánd-Hanyipusztáról. (EMÉ 4/1965, 29.) 25 Szabó J. Gy., EMRA 138. sz. 26 Fodor L., Arch. Ért. 100/1973/267. 27 Bakócz-Codex 441.: Naghhan. — Széli, 145.: „Andreas de Noghanhat", az egri káptalan éneklő kanonokja, mint kiküldött Hányi meghatárolásában. 28 Érdekes, hogy az 1291. évi határjárás okmányában a falu kétféle alakban fordul elő: Hon és Hony. (AEET I. 367.). — A falu neve igen korán már családnévként is használatos: 1278. évi besenyői határjárásban „Nicolaus de Honi" a királyi biztos. (Hoki. 75. sz., 82-83.) 29 1546. évi adó jegyzékben Hányi neve nem is megtalálható. 1549-ben és 1552-ben, mint elpusztult falut szerepeltetik, Besenyővel együtt. 1553. évi adójegyzékben Hányi 53