Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Szabó János Győző: Árpád-kori falu és temetője Sarud határában I.

De az 1552 nyarán rögzített állapot a hatvani bég 1545 — 48. évek közötti pusztításai után kialakult helyzetet tükrözi, semmiképpen sem a török kort közvetlenül megelőző, késő-középkori települési viszonyokat. Szerencsére egy 1558. évi urbárium is ránk maradt, amelyben a jobbágyok (adózó jobbágy telkek) mellett az elpusztultak és a földnélküli szellér családok száma is feltüntetett. Eszerint Magyarádon volt 3 jobbágy és 9 elpusztult szesszio; Halászon 5 jobbágy és 14 elpusztult szesszio, Sarudon 3 jobbágy és 34 elpusztult szesszio, s ugyanitt meghúzódott 15 zsellér (család),

168 akik sejthetőleg a hídvégi majorságból költözhettek le Sarudra. Mezőhídvégen ugyanis a jegyzék egyetlen zsellért sem tart számon, csak 8 telkes jobbágyot és 31 elpusztult szessziót.

169 Az elpusztult telkekkel is számolva, Magyarádon 12, Halászon 19 és Sarudon 37 telek volt 1558-ban. Vajon ennyi volt a XVI. sz. első harmadában is? Ez a számarány mindenesetre a falubirtokok kiterjedésével arányos. Láttuk, hogy Magyarád és Sarud egymáshoz viszonyított adója is arányos a birtokterület és a beltelkek számarányához képest, csak Halászé volt sokkalta több. Halászt tehát nemcsak Magyarádnál kell lényegesen jobbmódú falunak tartanunk, hanem Sarudnál is tehetősebb volt, míg halászatára megfelelő gondot fordítottak. Az 1550-es évektől a települési képet új tényező befolyásolta, a török jelenléte. A kettős adózás rendszere vidékünkön 1550-től kimutatható.

170 Azt gondolnók, hogy csak a zártabb fekvésű települések voltak keresettek, de a XVI. sz. második felében még ez nem törvényszerű. Utak kereszteződésében Hídvég is feléledt. 1564-ben Magyarádon 4, Halászon 6, Sarudon 11 és Híd végen 20 adózó portát írtak össze.

171 S 1577-ben Hídvégen 16 egész és 13 féltelkes jobbágy élt és 8 zsellér ; Halászon 10 telkes jobbágy és 2 zsellér család lakott ; Sarudon 18 egész és 10 féltelkes jobbágycsalád élt. Magyarád viszont pusztaság.

172 De a kis Magyarád is újraéledt. Az 1887. évi urbárium már megemlékezik róla,

173 sőt, egy 1883. évi török adójegyzékben is szerepel.

174 HÍDVÉG (Hydvyge, Hydvegy, Hydwegh, Mezewhydwegh) Hídvég nevében már benne rejlik, hogy átkelőhelynél létesült. I. Károly 1327. évi oklevele a helyét eléggé pontosan meghatározza : „in transitu magnae viae in rivulo Babaere".

175 Hídvég jobbparti falu. Láttuk, hogy az 1346. évi poroszlói határjárás szerint Hídvég földje a Bábere folyásának közepétől nyugatra kezdődik. Kételyként pedig fel sem merülhet, hogy a XVIII. századi patakmeder, vagy a XVIII. századi poroszlói út a XVII. századi nyomvonaltól különbözött. Viszont még probléma lehet, hogy a Csárdamajor környékén létesült Árpád-kori faluhoz a XV. században milyen irányban építették ki a püspöki allódiumot. A majorsági gazdálkodás kezdetei pontosan nem ismertek Hídvégen. Az első jelentős beruházások azonban feltehetőleg Bakócz Tamás püspöksége idején történtek. Az 1493—96 közötti évek számadásai között Hídvég neve viszonylag nagyon is gyakran előfordul. Kúria épül, amely fából készült, fa zsindely tetővel és három nagy üvegablakkal. Az alföldi jobbágyok földbe süllyesztett gödörlakásai között az ilyen faépítmény még a XV. században is rangos benyomást kelthetett. A szarufákat Tárkányból szállították, a zsindelyt és cövekeket Hevesről hozatták. A kúria a melléképületekkel 370 forintba került, ugyanakkor például egy vízimalom két malomkő párral a Berettyó mellett 34 ft-ba. Ezekben az években kőkutat is építettek a ház közelében és sáfrányos kertet alakítottak ki.

176 A kőkút építésének az adata egy már meglévő kőkútra enged következtetni.

177 Láttuk, hogy a XVIII. századi uradalmi összeírásban két kőkútról emlékeztek meg, de arról nincs szó, hogy ki építette. A végső szót természetesen egy régészeti fel42