Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Szabó János Győző: Árpád-kori falu és temetője Sarud határában I.

ügyelettel történő kúttisztítás mondhatja ki. De már a kútfalazat technikája és •a fenti történeti adatok is hangsúlyozottan feltételezik XV. századi eredetüket. S akkor nyilvánvaló, hogy a hídvégi püspöki majorság a XV. században ott épült ki, ahol a XVIII. században találjuk. A hídvégi allodium, amennyire Bakócz 1493—96. évi, és Hippolit püspök kormányzójának 1501—1508. évi számadásaiból kitetszik, állattenyésztésre, különösen lótenyésztésre alapozott gazdaság volt. Elsősorban zabot termeltek, szénát gyűjtöttek, lovakat idomítottak.

178 G. A középkori úthálózat, átkelőhelyek és a települési rend. Heves megye középkori úthálózatának fontosabb nyomvonalait Kovács Béla a közelmúltban rekonstruálta a középkori vámok és vásáros helyek tanulmányozása kapcsán. Az általunk vizsgált területre vonatkozólag — ami az utakat illeti — kevés adattal rendelkezett, s ezért a feltételesen megrajzolt úttérképe gyökeresen különbözik a miénktől, de kitűnő tanulmánya még ebben a vonatkozásban is gondolatébresztő.

179 Mielőtt azonban az utak kérdésével foglalkoznánk, déli kiinduló pontjaikról, a tiszai révekről meg kell emlékeznünk. Vizsgált területünkön két fontos tiszai átkelőhely volt, az egyik a mai Tiszafüred—Poroszló közötti rév, a másik Abádszalóknál létesült. Kovács Béla idézett munkájában Tiszaörvény mint külön révhely szerepel.

180 Tiszaörvénnyel kapcsolatosan tudnunk kell, hogy határa még a XIX. század végén is Tiszafüred belterületéig ért (a mai sportpálya akkor még örvényi területhez tartozott volna). A régi középkori örvény falu a mai Holt-Tisza hurkos kanyarulatának a déli ágánál terült el Horváth Béla feltárásai szerint, néhány száz méterre a tiszai átkelőhelytől, amely az említett hurkos kanyarnál volt.

181 (Ma itt fürdő létesült a Holt-Tiszánál, amelyet még a III. katonai felmérés is Örvényi Morotvának tüntet fel.) Az örvényi rév tehát a poroszlóival azonos, vámja azonban külön volt Örvénynek és Poroszlónak. Az örvényi átkelőhelytől Poroszlóig még nagy utat kellett megtenni, s át kellett hatolni az Eger és a Cserő folyásán, hogy végül is a túlsó parton érezze magát az utazó. Csakis az átkelés hosszú útjával magyarázható, hogy Örvénynek vámja volt. Egyébként a Dunától keletre az átkelőhelyeknél a nyugati, az ország központja felé eső oldalon létesült a vám, az ide tartozó épületek, őrség. A szóbanforgó tiszai átkelőhelynek kétségtelenül az ellenőrző pontja Poroszlón volt. István király Örvényt vámjával együtt az egri püspökségnek adományozta,

182 Poroszló azonban hosszú ideig királyi terület maradt. Poroszló várának helyét a XVIII. századi térképek alapján pontosan ismerjük. A mai debreceni országút és a vasút között, a pályaudvartól délre egyenlő oldalú háromszög alakú területet képezett.

183 Itt, Poroszló EK-i szélén keresendő az a királyi udvarház — „a parte superiori villae Poroslou" — amelyet földekkel, vizekkel és a vám jövedelmének egyharmadával 1248-ban IV. Béla az egri püspöknek adott.

184 Elképzelhető, hogy az örvényi átkelőhelytől az út a vár alá vezetett az első évszázadokban, s nem azon a nyomvonalon, tehát az Eger torkolatánál, amelyen a XVIII. századi térképek ábrázolták.

185 Poroszló jelentőségét sóraktárai különösképpen kiemelték. A Tiszán leszállított só poroszlói behajózásának a víziútja az országúttal párhuzamosan haladó vízfolyás volt. S ott, ahol az a Tisza-ág a Cserővel összefolyt, a jobbparti szárazulaton rakták ki az árut a XVIII. században (2 épületben tárolva) ;

186 ezt a helyet tekint43