Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Dancza János: Az egri szakszervezetek harcai a Tanácsköztársaság megdöntése után

A központjukkal abban állapodtam meg, hogy október 24-re összehívjuk a cipészmunkásokat egy értekezletre, amelyre a központból Hubai titkár is lejön. A közbejött bérmozgalmak miatt azonban Hubai helyett egy levelet kaptam, amelyben többek közt a következőkről értesítenek : „. . . Ezen levéllel együtt fel fogjuk kérni Schiller elvtársat (lakik Kertész u. 107/a), mint a párt levelezőjét, hogy ezen -az értekezleten állapodjanak meg az újabban tartandó értekezlet idejében is, és •ezt közöljék velünk, hogy mi arra az értekezletre előkészülhessünk. ..." Szaktársi üdvözlettel : Hubai János titkár (9) Az értekezlet várakozáson felül sikerült, mert előtte széleskörű agitációt fejtettünk ki. Schiller nagyszerű beszédben ismertette a cipészmunkások nyomorúságos helyzetét, és rámutatott, hogy ez a szervezetlenség eredménye. A keresztény szocialista szakszervezetektől — amint láthatják — csak az ostobák várhatják a helyzetük javítását — mondotta. A bőripari munkások éppen a napokban indítottak országszerte a szakszervezetek révén bérmozgalmat, de az egriek erről is lemaradnak, mert nincs helyi csoportjuk. A beszéd nagy hatást gyakorolt a hallgatóságra, akik közt volt néhány ker. szocialista szakszervezeti tag is. Ezek is kénytelenek voltak elismerni, hogy az előadónak igaza van. Szétosztottuk köztük a szaklapokat, és a megjelentek túlnyomó része nyomban kitöltötte a belépési nyilatkozatot, és kifizette a tagsági díjat. Az eredményt közöltem Hubai elvtárssal, aminek a központban megörültek. Azokat a problémákat, amelyek ezidőtájt az egri munkásmozgalom vezetőit foglalkoztatták, az eddig ismertetett dokumentumok is tükrözik. Munkásotthon, oktatás, a helyi csoportok megerősítése, pártszervezés. Nemcsak tudtuk, de láttuk is, hogy a klérus felfigyelt szervezkedésünk sikereire, és iparkodott ellensúlyozni. Eleinte elképzelhetetlennek tartották, hogy az adott körülmények és lehetőségek között a mi mozgalmunk komolyan veszélyeztethesse az ő pozícióikat, és ezért egy kicsit le is kezelték sikereinket. Mire észbekaptak, rájöttek, hogy komolyan kell számolni velünk. Különösen a cipészek gyűlésén történtek döbbentette meg őket. Itt is, ott is kezdtek a szervezett munkásokra nyomást gyakorolni, de ez már hatástalan maradt, mert„ ekkor már a szervezett munkások eleven és valóságos erőt láttak a helyicsoportjaikban, ami csak fokozta a klérus idegességét. A fiatalabb nemzedék már nem értheti, hogy visszaemlékezésemben miért emlegetem mint a legfőbb és legerősebb ellenfelet a klérust. Persze nagyobb ipari centrumokban más volt a helyzet, de itt, Egerben és Heves megyében minden a munkásmozgalom ellen irányuló gazdasági és politikai harc vezetését a klérus irányította. Kezükben volt a Kath. Legényegylet, az ő irányításuk alatt működött a Ker. Szocialista szakszervezet, a kerületekben működő olvasó körök és vagy negyven féle vallásos szervezet, amelyekbe a csecsemőktől az aggokig be volt szervezve a keresztény lakosság túlnyomó része. A főveszély pedig az volt, hogy a mi gazdasági és politikai szervezkedésünket a „vallás ellen" irányuló mozgalomnak tüntették fel. Ez volt ellenünk a fő ütőkártyájuk, és ezzel akkoriban sok sok ezer elvakult, vallásos embert sikerült mozgósítani. Mindezekkel tökéletesen tisztában voltam, és ehhez is szabtam a tevékenységem. Szinte élveztem ezt a harcot, mert kemény, sokrétű és olyan szines volt, amit sohasem fogok elfelejteni. Es ennek a harcnak mutatkoztak is némi eredményei, amit a Vasas Központ 1926. okt. 21-i levelének alábbi sorai is igazolnak : „. . . Egyben küldjük Önnek az oktatásra vonatkozó tervezetünket is, és kö420