Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Dancza János: Az egri szakszervezetek harcai a Tanácsköztársaság megdöntése után

zöljük, hogy a vidéki helyicsoportjainkban is ilyen irányú előadásokat fogunk tartani. Azt hisszük, hogy ez a Szaktársakat teljesen ki fogja elégíteni. A helyiségre vonatkozólag majd a Szaktanáccsal érintkezésbe lépünk, és ha szükség lesz rá, akkor személyesen is le fogunk menni a helyiség megtekintésére. Mi a magunk részéről nagyon szívesen hozzájárulunk ahhoz, hogy a helyiség kérdésében Önöket anyagilag támogassuk. (10) Az otthon kérdésében nem minden csoport központjánál tanúsítottak olyan megértést, mint a vasasoknál. így pl. az Építőmunkások Szövetségének a titkára,. Knittelhoffer Ferenc elvtárs nem tekintette szívügyének a kérdést, ami az itteni szaktársai körében olyan nagy felháborodást váltott ki, hogy Mácsai János, a csoport jegyzője egy rendkívüli éleshangú levelet írt Knittelhoffer elvtársnak. Ebből bonyodalom származott, mert Knittelhoffer úgy értesült, hogy ezeket az éles kijeletéseket Gál Benő tette róla, amikor az Otthon ügyében Egerben járt. Gál elvtárs leveléből a következőket idézem : „... és az építőmunkások szövetségét, illetve Knittelhoffer elvtársat úgy állítottam volna be, mint akik nem teljesítik kötelességüket. Szószerint így mondja ezt Maca elvtárs : „Gál azt mondta „hogyha a titkárt ülésre hívják meg, akkor azon jelenjen meg". Kérem Ont, sürgősen közölje az építőmunkások szövetségével, hogy én ott mit mondottam akár Önnek, akár a vezetőségi megbeszélés alkalmával." (11) Gál elvtárs kérésének eleget tettem, és tárgyilagosan informáltam Knittelhoffer elvtársat, aki 1926 november 9. levele szerint az ügyet elintézettnek tekintette. „. . . Szerettem volna értesítést kapni az Otthon-ügy felől is Öntől. Ha lehet, ezzel ne maradjon adós. ..." (12) Mi nemcsak derültünk ezen a kis paprikáshangú bonyodalmon, de örültünk is neki, mert egy kicsit megmozgatta Knittelhoffer elvtársat is, ami rá is fért. Novemberben egy szemrehányó levelet kaptam a cipészek központjától, mert Gogolyák elvtárs még 15-ig sem számolt el az általam már 2-án jelzett anyagiakról. „ . . . Úgy látszik, hogy egri szaktársaink megszervezésénél az is nagy hiba, hogy maga Gogolyák szaktárs sem az az ember, akire Egerben szükség volna. Mert ha Ön ésGogolyák, esetleg még 1 — 2 szaktárs a csoport ügyét komolyan fognák fel, akkor minden bizonnyal több eredménye volna az akciónak. ..." (13) Azzal teljesen egyetértettem, hogy Gogolyák elvtárs helyett mást kellene a. cipészek csoportjának a vezetésével megbízni, de kit? Azon viszont már derülnöm kellett, hogy én vasmunkás létemre összehozom a cipészek csoportját, és úgy vélik,, hogy nem fogom fel komolyan a csoport ügyét. A „Szaktársi üdvözlettel" aztán érthetővé tette a tévedést. Megírtam Hubai elvtársnak, hogy én nem vagyok cipész, hanem a vasas helyicsoport elnöke, aki tőle telhetően mindent elkövetett a csoportíjuk megalakításának az érdekében. A vasasok november 14-re bejelentett közgyűését a rendőrhatóság nem engedélyezte. Nem árt, ha az indoklást ismertetem, mert ebből látható, hogy a hatóság minden ürügyet megragadott, hogy gáncsolja a működésünket. „Az egyesület közgyűlést jelent be, azonban a mostani választások előtt uralkodó hangulat miatt nem látok semmi biztosítékot arra, hogy a bejelentett gyűlés csakugyan közgyűlés lesz, s ott politikáról szó nem lesz. Ez esetben rendőri beavatkozás válnék szükségessé, mert a politikai hangulatot csak ingerelné." (14) Abban az időben Eger lakosságának a zömét még földművesek képezték, s így érthető, hogy ez a hatalmas tömeg sem kerülte el a figyelmemet. A helyicsoportok megerősödése után foglalkozni kezdtem a földmunkások csoportjának a megalakításával is. A szakmaközi bizottság egyetértett elképzeléseimmel, csak az volt a probléma, hogy hová tesszük munkásotthon nélkül ezt a hatalmas tömeget. írtam 421