Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)
Szabó János Győző: Árpád-kori falu és temetője Sarud határában I.
Árpád-korban nem ritka, oklevelünk keltezése körüli időkből, 1255-ből is előfordul •oklevélben ez a név. 142 DÉS (Des, Ded, Dees, Dedthelek) A falu helyének a meghatározásához egy 1777. évi térkép segített hozzá. Ezen Sarud délnyugati határában a Kis-Tiszával párhuzamosan kis dombhát látható, amelynek Sarud felé eső (ÉK-i) és Tiszanána felé irányuló (DNY-i) oldalán Dél Telek felirat olvasható. 143 A domb teteje Sarudtól alig 2 km-re van, a tiszanánai ref. templomtól sokkal messzebb esik, több, mint 4 km-re. A DNY-i oldal felirata már részben a sarudi községhatár vonalán fekszik. Ez utóbbi körülmény azért lényeges, mivel Sarud határa Tiszanána felé itt Árpád-kori nyomvonalon fut. Sarud határának 1799. évi leírásánál természetesen szerepel a Dél Telek dűlő. 144 A szóbanforgó XVIII. századi térképen annak a magaslatnak a neve, amelynek két oldalán a Dél Telek olvasható, Panyita domb. A dombhát alatti lapály a Kis Tiszáig Panyita laposa, a dombos rész alatt folyó ér neve Dél Telek, amely a Sarud alatt kanyargó Görbeérbe ömlik, s vize végül is a Kis Tiszába Panyita főknél torkollik be. A Panyita helynév halmozódása a névvel összefüggő birtoklásra utal, maga a Panyita név szerintünk csakis a középkori Panyit- Ponyit-Ponyth személynévvel függhet össze, 145 s úgy látszik, hogy egykor a Dél Telek körüli területet (Panyita dombtól a Kis Tiszáig) birtokolta a Panyit család. Dél-Telek Sarudtól délre található. Ez adja a magyarázatát, hogy Désről (ill. Dédről) a rfe7-szóalakra, a középkorban használatos személynevek kiveszése után, átkeresztelte a sarudi nép a határának ezt a területét, ill. az itt kanyargó vízfolyást. Általánosan tapasztalt jelenség, hogy egy-egy helynévi szó jelentéstartalmának megszűnése a szó alakjának átformálódásával csak akkor járt együtt, ha csekély változtatással érthetőbbé lehetett tenni az áthagyományozott helynevet. (Ezt láttuk fentebb Sző halom — Szőr halom esetében). À XVIII. sz-i térképen és az 1799. évi leírásban Dél-telek a sarudi községhatárig, sőt azon túl ért. Próbáljuk ezt a középkori állapotokra értelmezni. A Nana körül több faluból kialakított egyházi birtok határa 1261-ben (de állítólag Szent László korától) keleten megfelelt a XVIII—XIX. századi községhatárnak. Következésképp Dés falu birtokából DNY-felé lapályosabb részt Szent László adománya feltehetőleg lehasította az egyház számára. Persze, ha Désnek a DNY-i lapályosabb határát az egri püspökség bekebelezte, akkor a híres határ járó oklevélben várhatnánk erre vonatkozólag valamilyen utalást. Sajnos, az egyházi nagy birtoktest határjárása a keleti oldalnál a legkevésbé részletes és Kétpókerétől a Tiszáig csak a Fekete-tót említi. 146 (A XVIII. sz-i térképeken, de még a III. katonai felmérésen is a Eekete-ér laposa mellett halad el a község határa). Valami mégis bekerült az okmányba Déssel kapcsolatban. Megneveztek több halastavat, többek között egy DÉSTAVA (DESTOÜA) nevűt, 147 amely az egyházi birtokhoz tartozik. Déstavát, nyilvánvalóan Dés falu tavát, Szent László birtokadományával csatolhatták le Déstől a nagy püspöki birtoktesthez. Ebből viszont az is következik, hogy Dés falu Szt. László koránál előbb is létezett. Mivel sem Désnek, sem Sarudnak középkori határjáró oklevele nem maradt ránk, ezért Dés falu birtokának határait közelebbről megállapítani nem lehet. Központi, belső területei az említett dombháton valószínűsíthetők. Zavarba ejtő és előttünk megoldatlan maradt Dés névalakjának ingadozása ; Dés és Déd, bár különböző személynevek, mégis szinte évszázadonkint váltakozva tűnnek fel, mint ugyanannak a falunak a nevei. A falu 1343-ban Ded alakban szerepel azon az oklevelén, amelyen Cseroközi Pál és János tiltakozást jelentenek be 38
