Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Szabó János Győző: Árpád-kori falu és temetője Sarud határában I.

önállósága megszűnt. A keleti részen elterülő földje egy szesszióval az Apc-nemzetség (Apuchholma falu) birtokához tartozott, a többi része Pók faluéhoz, tehát az egyházi birtoktesthez. Mivel az oklevél Pók falut 20 évvel a tatárjárás után (még) lakatlannak írja,

109 ezért Poklos falu pusztásodása, megszűnése még a tatárjárás előtti időre tehető. Poklos falu Alpoklos felett, attól északra-északnyugatra keresendő; az eddig megfigyelt falutávolságokat figyelembe véve maximum 3 km-re Alpoklos központi területétől, a tiszanánai református templomtól. A III. katonai felmérés szelvényén a legvalószínűbb faluhelynek tekinthető a 94 m-es kiemelkedésú kis dombhát közvetlenül a községhatár nyugati oldalán (Sarudi kút felirattal). Ettől nyugatra kb. 1500 m-re a Pókere felé, egy másik kiemelkedésen feltárt X. századi temető,

110 esetleg Poklos első szálláshelyének a temetője volt. OLFA. - MÉNESITÓ. (Olpha, Ollfa, Menusythou) Igen röviden foglalkozunk velük. A pontosabban meghatározható falubirtokok osztályába csak azért soroltuk, mivel térképeink a XIX. sz. közepéig annyira nyomatékkal az abádi és kiskörei nagy Tiszakanyar között jelzik, amely területet tulajdonképpen a Holt-Tisza ága tölt ki, Olfa és Ménesitó prédiumokat.

111 Az aranyosi erdők, amelyek közvetlenül az alsó holtág alatt kezdődtek (XVIII. századi térképeink szerint),

112 már nem tartoztak Olfához és Ménesitóhoz. (így jelezte ezt a régi tiszanánai községhatár is.) De hiszen IV. Béla határjárásából is ez a körülmény félreérthetetlen. Az oklevél, miután leírta, hogy az abádi nagy kanyarban fekvő Bére birtoktól északra futott az egyházi terület határa, ez végül a Tiszához ért újra, s a folyó mentén a határvonal néhányszáz métert leereszkedve : „descendit per medium Ticie usque in finem silve Aranas vocate, que quidem silva pertinet ad nobiles de Zolouk".

113 Olfa és Ménesitó prédiumok a XVIII. sz-i felfogásban egyetlen birtoktestet alkottak. S szántóföldjeik nem lévén, Eszterházy könnyű szívvel átengedte e prédiumokat árendába Tiszanána lakosainak.

114 LOVÁSZTELEK (Luazteluk) Az 1799. évi birtokösszeírásban Tiszanána délnyugati határával kapcsolatosan az alábbi passzus olvasható: „Diverticulum Szőrfűhát in hoc metali circumscriptione inclusum ex praedialibus corporibus ad Tisza-Nána Kis Köre nominatis conflatum est. Terrénum isthoc circumscriptum Köriense praeterea constat e duabus tertiis praedii Puszta-Nana item praedio totó Lovas Telek."

115 Szőrfűhát prédium, amelynek az egyharmadát képezte Lovásztelek, Sartori 1790-ben készült térképe alapján pontosan körülhatárolható.

116 Kisköre várfenéki hídja mellett kezdődőleg délkelet felé Hosszúhát, Fehérfűhát egész területe ide tartozott tavaival együtt a Tiszáig (Sámágy fokig). Ezen a hosszúkás ÉNY—DK-i irányú területen kell tehát Lovásztelket keresni. IV. Béla oklevele Hajóút és Lovásztelek falubirtokot egymással határosnak nevezte, miután Szélespokere település mellett (attól keletre) elhaladtak.

117 Ebből kétségtelen, hogy Szőrfűhát prédiumnak nem a DK-i, Tisza menti tájékára, hanem az ÉNY-i, a Pókere vízfolyással szomszédos területére lehet csak Lovásztelket elképzelni. Ez a rész a mai Kisköre-Hosszúhát, amelynek DK-i szélén a Hatház tanya létesült; északi határát a Pókere (ma Hajasér), nyugati határát a Kisköre és a várfenéki híd közötti út keleti oldalának mocsarai, tavai alkották. Az egyik ilyen tó neve még a múlt században Csikós-tó volt.

118 Lovásztelek falunév utótagja- telek- elgondolkoztat. Ha ilyen korai időben is 34